2010. május 23., vasárnap

13.fejezet




Na drágáim meghoztam az új fejit igaz 3 hónapig kellet rávárni
Na pusza!:)
És jó olvasást!

(Rob szemszöge)

Kristen ma délután engedik ki a kórházból és úgy tervezem,hogy ma este megkérem a kezét.
Nagyon remélem igent fog mondani.:)De ha nem abba is belenyugszok és majd várok.
 #

-Kicsim,minden összepakoltál?-kérdeztem kedvesemet.
-Igen persze indulhatunk.-mondta és megfogta a kezem.

Be pakoltunk a kocsiba és szálltunk volna be ha Kris meg nem szédül.

-Jaj,édesem jól vagy?-kérdeztem aggodalmasan.
-Igen,szuperül vagyok csak egy kicsit éhesek vagyunk.-mondta mosolyogva és megsimogatta a pocakját.Én meg nyomtam egy puszit a szájára?
-Csak ennyit kapok?-kérdezte durcásan.
-Jaj,kicsim,-mondtam mosolyogva.-Mondtam már menyire szeretlek?
-Hát....-kezdte de nem bírta befejezni mert egy forró csókot adtam a szájára.
-Hát az igazság szerint nem.-mondta incselkedve amikor elszakadtunk egymástól.
-Igen?-kérdeztem és még egy csókot adtam neki.
Egyre jobban kezdtünk volna belemerülni de én megájt parancsoltam.
-Szerelmem,ne itt,jó?
-Miért?Kívánlak!
-Mert itt túl sokan vannak és a lányunkra is vigyázni kell.-mondtam és közben rá tettem a kezem Kristen pocakjára.
-Igazad van.-ismeretebe és rásimította a kezét a pocakján lévő kezemre.

Útközben már nagyon izgultam,hogy hogy-fog alakulni az vacsora.Mát otthon minden elő van készítve.
Nem is tudom mit csináltam volna akkor ha valami bajuk lett van Kriséknek.
Szerintem megbolondultam volna a fájdalomba.
De sajnos Kristen észre vette az idegességemet.

-Mi a baj szíven olyan idegesnek tűnsz minden rendben?
-Persze kicsim,csak tudod nem tudom mit csináltam volna ha veled és a kicsivel valami lett volna.-mondtam el lényegében a fele igazságot.
-Rob,ilyenre ne is gondolj itt vagyok,itt vagyunk.-simított végig az arcomon.
-Szeretlek-vallottam neki szerelmet.
-Én is nagyon szeretlek.-mondta ő is.

#

Be lépve a lakásba Kristenek tátva maradt a szája.
-Te...te..vacsorát csináltál nekem?.-mondta a meghatódottságtól könnyes szemmel.
-Igen,mert megérdemled és mert szeretlek,de nagyon,de nagyon.-vallottam ismét szerelmet cserébe kaptam egy szenvedélyes forró csókot.
-Én is nagyon szeretlek,nem is tudod menyire.-és ismét adott egy csókot.
-Na de gyere,menjünk enni.-húztam az asztal felé.

#

-Nagyon finom volt az étel nem is tudtam,hogy ilyen jól tudsz főzni.-dicsért meg és adott egy csókot.
-Ja és a kicsi lányunknak is ízlik,mert nagyon mocorog.-simított végig a pocakján.
Én is rátettem a kezem és ismét mocorgott.
Elöntött egy boldogság érzet,az akit a világon a legjobban szeretek meg ajándékoz egy gyönyörű kislánnyal.
De aztán eszembe jutott,hogy a nehezén még nem vagyok túl,eljött az idő,hogy megkérjem a kezét.

-Kristen még valamit kell mondanom.-mondtam és letérdeltem előtte.

-Kristen Jame Stewart megtisztelnél avval,hogy hozzám jössz feleségül?

2010. május 21., péntek

Sziasztok

Na csajok el kezdtem írni a következő rész igen tudom,2 hónapig nem adtam élet jelet magamról!
Bocsánat minden kitől íme egy kis részlet!:)

-Jaj,édesem jól vagy?-kérdeztem aggodalmasan.
-Igen,szuperül vagyok csak egy kicsit éhesek vagyunk.-mondta mosolyogva és megsimogatta a pocakját.Én meg nyomtam egy puszit a szájára?
-Csak ennyit kapok?-kérdezte durcásan.
-Jaj,kicsim,-mondtam mosolyogva.-Mondtam már menyire szeretlek?
-Hát....-kezdte de nem bírta befejezni mert egy forró csókot adtam a szájára.

Puszi nektek:Gini!