Remélem tetszeni fog!:)
Ja és bocsánat,hogy ismét sokat kellet várni!!:):D
/Rob szemszöge/
-Kristen!Kristen! – ordítottam és oda rohantam hozzá.
-Édesem, kicsim könyörgök, nyisd ki a szemed. – könyörögtem közben ébrezgettem, de semmi. Istenem csak ne legyen semmi bajuk.
-Jakson! – sziszegtem
-Ha valami bajuk lesz, esküszöm, azt nagyon megbánod! – ordítottam vele. Ő nem szolt, semmit, igazából nem ő tehet róla, de most nagyon ideges voltam.
-Rob! A mentők mindjárt itt lesznek. –mondta Ashely.
-Köszönöm! – mondtam és még mindig Kristent öleltem
Eközben már meg is érkeztek a mentők.
Kellanék kérdezték, hogy jő jennek-e, de én mondtam, hogy maradjanak, csak ha bármi lesz, én azonnal hívom őket.
Egész úton a kezét szorongattam.
-Kicsim, jobban kellet volna vigyáznom rád ez az én hibám! – mondtam és egy könnycsepp gördült le az arcomról, de eközben megérkeztünk a kórházba.
Bevitték megvizsgálni, de engem nem engedtek be, és innentől már nem bírtam tovább elkezdtem sírni.
Ha valami bajuk lesz, azt nem bocsájtom meg magamnak.
Még vizsgálták Krist addig felhívtam a szüleit. Elmondtam nekik mindent és ők már jöttek is.
Aztán édesanyámat is felhívtam és neki is elmondtam mi történ. Ő is ide akart jönni, de én lebeszéltem róla. Úgy is felhívom, hogy ha lesz valami fejlemény.
Épp most jött az orvos.
-Dr.Úr! Hogy van? – kérdeztem, de már mindjárt neki támadtam, hogy mondja már.
-Ön a hozzátartozója?
-Igen, igen a barátja vagyok. – mondhattam volna azt is, hogy a menyasszonyom és én a vőlegénye vagyok, de még nem adtam oda neki a gyűrűt.
-Akkor jó! Semmi baja a kedvesének és a lányának! –mondta nyugtatóan. Lányom, lányom lesz istenem-lányom lesz!
-Lányom! Tényleg kislányom lesz? – kérdeztem.
-Igen! De most nem haragudjon mennem, kell.
-Köszönöm! De Dr.Úr bemehetek hozzá? – szóltam utána, mondjuk akkor is bemegyek hozzá, ha nem engedi, akkor is látni akarom.
-Hát.. most pihen, de be. – mondta kedvesen.
-Köszönöm. – és már rohantam is.
Benyitottam ő békésen szunyókált oda ültem mellé. Pont a hasán volt a keze és én is oda tetem elkezdett mocorogni.
-Rob!- mondta és kinyitotta a szemét
-Itt vagyok, szerelmem itt vagyok. – mondtam és közben megsimogattam az arcát.
-Ugye minden rendbe van a kicsivel? – kérdezte aggodalmasan.
-Igen minden rendben van a kis hercegnővel. – és megsimogattam a pocakját.
-Hercegnő? – kérdezte értetlenül.
-Igen kicsim lányunk lesz. – mondtam és megpusziltam.
-Kis lány? – mondta és felcsillant a szeme és egy nagy mosoly terült szét az arcán, és ő is a hasára tette a kezét és elkezdte simogatni.
/Kristen szemszöge/
Kislányom lesz, jaj, édes istenem, de boldog vagyok!
Pár perc múlva kicsapódott az ajtó!
-Jaj, édes kislányom! – jött be anya és apa.
-Szia anya, apa! – mondtam, de majd nem megfojtottak annyira öleltek.
- Jaj édes kincsem minden rendben van? – kérdezte anyám.
-Persze és a kis Tündér Hercegnő is jól van. – simítottam végig a pocakomon.
-Tündér Hercegnő? – döbbentek le egyszerre.
-Szóval akkor lányunokám lesz? – ámuldozott apu.
-Igen. – mondtam boldogan.
Még itt maradtak egy kicsit, de aztán mentek, hogy hagy pihenjek.
-Kicsim menj haza aludni! – mondtam életem szerelmének.
-Nem kicsim én veled akarok lenni minden percben. – jelenete ki és adott egy csókot.
-De….- kezdtem volna bele, de megállított.
-Semmi de! Én itt maradok és kész!
-Jó,jó de akkor itt alszol mellettem. – jelentettem ki határozottam és közben hozzá bújtam
-Ezt talán tudod teljesíteni. – súgta a fülembe és szenvedélyesen megcsókolt.
*
Reggel arra ébredtem, hogy Rob csókolgat.
-Szia édes! – mondtam és egy csókot leheltem a szájára.
-Szia!Hogy aludtál?
-Jól. – mondtam mosolyogva.
-Nem vagy éhes? – kérdezte milyen kis figyelmes.
-Most, hogy mondod megéheztem. – mosolyogtam.
-Rendben akkor hozok, valamit kérsz valamit?
-Jó lesz egy majonézes uborkás szendvics.
-Rendben mindjárt jövök. – adott egy csókot aztán lehajolt a pocakomhoz
-Addig is Tündérem vigyázz a mamira jó? – és ad ott a hasamra egy csókot, jaj de édes.
-Siess vissza. – szóltam utána
-Hozzád mindig. – és kiment az ajtón.
Pár perc telet el és egy nagy rúgást éreztem a hasamba. Olyan boldogság érzés fogott el.
Rob éppen most lépettbe.
-Rob! – mondtam boldogan.
-Igen, kicsim ugye nincs valami baj? – jaj, ő mindig csak a rosszra tud gondolni.
-Add a kezed. – mondtam és megragadtam a kezét és a hasamra tettem.
Nem telt bele egy percbe és is-mént rúgott.
Robnak egy hatalmas mosoly jelent meg az arcán.
-Kristen! El semmi hiszed, hogy én milyen boldog vagyok. – mondta és csókot lehelt az ajkaimra.
-De elhiszem kicsim. – mondtam és megsimogattam az arcát.
Egész állónap egymást öletünk és simogattuk a pocakomat és vártuk, hogy mikor rúg a kis csillag.
