12. fejezet

Na csajok itt van a 12.fejezet!

Remélem tetszeni fog!:)

Ja és bocsánat,hogy  ismét sokat kellet várni!!:):D

 

/Rob szemszöge/ 

-Kristen!Kristen! – ordítottam és oda rohantam hozzá.

-Édesem, kicsim könyörgök, nyisd ki a szemed. – könyörögtem közben ébrezgettem, de semmi. Istenem csak ne legyen semmi bajuk.

-Jakson! – sziszegtem

-Ha valami bajuk lesz, esküszöm, azt nagyon megbánod! – ordítottam vele. Ő nem szolt, semmit, igazából nem ő tehet róla, de most nagyon ideges voltam.

-Rob! A mentők mindjárt itt lesznek. –mondta Ashely.

-Köszönöm! – mondtam és még mindig Kristent öleltem

Eközben már meg is érkeztek a mentők.

Kellanék kérdezték, hogy jő jennek-e, de én mondtam, hogy maradjanak, csak ha bármi lesz, én azonnal hívom őket. 

Egész úton a kezét szorongattam.

-Kicsim, jobban kellet volna vigyáznom rád ez az én hibám! – mondtam és egy könnycsepp gördült le az arcomról, de eközben megérkeztünk a kórházba.

Bevitték megvizsgálni, de engem nem engedtek be, és innentől már nem bírtam tovább elkezdtem sírni.

Ha valami bajuk lesz, azt nem bocsájtom meg magamnak.

Még vizsgálták Krist addig felhívtam a szüleit. Elmondtam nekik mindent és ők már jöttek is.

Aztán édesanyámat is felhívtam és neki is elmondtam mi történ. Ő is ide akart jönni, de én lebeszéltem róla. Úgy is felhívom, hogy ha lesz valami fejlemény.

Épp most jött az orvos.

-Dr.Úr! Hogy van? – kérdeztem, de már mindjárt neki támadtam, hogy mondja már.

-Ön a hozzátartozója?

-Igen, igen a barátja vagyok. – mondhattam volna azt is, hogy a menyasszonyom és én a vőlegénye vagyok, de még nem adtam oda neki a gyűrűt.

-Akkor jó! Semmi baja a kedvesének és a lányának! –mondta nyugtatóan. Lányom, lányom lesz istenem-lányom lesz!

-Lányom! Tényleg kislányom lesz? – kérdeztem.

-Igen! De most nem haragudjon mennem, kell.

-Köszönöm! De Dr.Úr bemehetek hozzá? – szóltam utána, mondjuk akkor is bemegyek hozzá, ha nem engedi, akkor is látni akarom.

-Hát.. most pihen, de be. – mondta kedvesen.

-Köszönöm. – és már rohantam is.

Benyitottam ő békésen szunyókált oda ültem mellé. Pont a hasán volt a keze és én is oda tetem elkezdett mocorogni.

-Rob!- mondta és kinyitotta a szemét

-Itt vagyok, szerelmem itt vagyok. – mondtam és közben megsimogattam az arcát.

-Ugye minden rendbe van a kicsivel? – kérdezte aggodalmasan.

-Igen minden rendben van a kis hercegnővel. – és megsimogattam a pocakját.

-Hercegnő? – kérdezte értetlenül.

-Igen kicsim lányunk lesz. – mondtam és megpusziltam.

-Kis lány? – mondta és felcsillant a szeme és egy nagy mosoly terült szét az arcán, és ő is a hasára tette a kezét és elkezdte simogatni.

/Kristen szemszöge/

Kislányom lesz, jaj, édes istenem, de boldog vagyok!

Pár perc múlva kicsapódott az ajtó!

-Jaj, édes kislányom! – jött be anya és apa.

-Szia anya, apa! – mondtam, de majd nem megfojtottak annyira öleltek.

- Jaj édes kincsem minden rendben van? – kérdezte anyám.

-Persze és a kis Tündér Hercegnő is jól van. – simítottam végig a pocakomon.

 -Tündér Hercegnő? – döbbentek le egyszerre.

-Szóval akkor lányunokám lesz? – ámuldozott apu.

-Igen. – mondtam boldogan.

Még itt maradtak egy kicsit, de aztán mentek, hogy hagy pihenjek.

-Kicsim menj haza aludni! – mondtam életem szerelmének.

-Nem kicsim én veled akarok lenni minden percben. – jelenete ki és adott egy csókot.

-De….- kezdtem volna bele, de megállított.

-Semmi de! Én itt maradok és kész!

-Jó,jó de akkor itt alszol mellettem. – jelentettem ki határozottam és közben hozzá bújtam

-Ezt talán tudod teljesíteni. – súgta a fülembe és szenvedélyesen megcsókolt.

*

Reggel arra ébredtem, hogy Rob csókolgat.

-Szia édes! – mondtam és egy csókot leheltem a szájára.

-Szia!Hogy aludtál?

-Jól. – mondtam mosolyogva.

-Nem vagy éhes? – kérdezte milyen kis figyelmes.

-Most, hogy mondod megéheztem. – mosolyogtam.

-Rendben akkor hozok, valamit kérsz valamit?

-Jó lesz egy majonézes uborkás szendvics.

-Rendben mindjárt jövök. – adott egy csókot aztán lehajolt a pocakomhoz

-Addig is Tündérem vigyázz a mamira jó? – és ad ott a hasamra egy csókot, jaj de édes.

-Siess vissza. – szóltam utána

-Hozzád mindig. – és kiment az ajtón.

Pár perc telet el és egy nagy rúgást éreztem a hasamba. Olyan boldogság érzés fogott el.

Rob éppen most lépettbe.

-Rob! – mondtam boldogan.

-Igen, kicsim ugye nincs valami baj? – jaj, ő mindig csak a rosszra tud gondolni.

-Add a kezed. – mondtam és megragadtam a kezét és a hasamra tettem.

Nem telt bele egy percbe és is-mént rúgott.

Robnak egy hatalmas mosoly jelent meg az arcán.

-Kristen! El semmi hiszed, hogy én milyen boldog vagyok. – mondta és csókot lehelt az ajkaimra.

-De elhiszem kicsim. – mondtam és megsimogattam az arcát.

Egész állónap egymást öletünk és simogattuk a pocakomat és vártuk, hogy mikor rúg a kis csillag.