2010. július 16., péntek

15.fejezet

 Na csajok meg hoztam a következő részt.Remélem tetszeni fog!Tudom nem olyan hosszú!:(
(Amúgy olyan hülye voltam,hogy a 12.fejezetbe nem figyeltem meg,hogy hány hetes Kristen és ott már rúgott pedig még csak most kellene neki ezt a kis hibát kérem nézzétek el)
Tehát a 12,fejezetnek a végét felejtsétek el!:)
Köszi!:):D
Puszi!
(Kristen sz.)


Reggel felébredve Robot kutattam magam mellett,de nem találtam. 
-Rob!-nyöszörögtem álmosan. 
-Itt vagyok kicsim.-jött be egy nagy tárcával rajta sok-sok étellel. 
-Ohh...ezt mind nekem hoztad?-hatódtam meg és adtam neki egy szenvedélyes csókot.-Szeretlek. 
-Én is szeretlek.-puszilt meg. 
-Te vagy a tökéletes pasi számomra. 
-Nekem meg te vagy a legtökéletesebb nő a számomra.-csókolt meg. 
-Édesem,amúgy gondolkodtál már a lányunk nevén?-tette a kezét a hasamra. 
-Ő igazság szerint még nem.-mondtam. 
-Mit szólnál ha a te nevedet kapná.-hozta fel Rob. 
-Nem.-egyből tiltakoztam. 
-Miért? 
-Mert azt akarom,hogy legyen egy saját neve nem az enyémet örökölje. 
-Oké.-sóhajtott lémondóan. 
-Mit szólnál.-kezdtem bele,de félbe hagytam. 
-Mihez?-érdeklödött Rob. 
-Semmi,semmi hagyjuk felesd el.-mondtam 
-Nem tudni akarom!-makacskodott. 
-De ugye nem nevetsz ki?-kérdeztem 
-De hogy is,de mond már.-olyan cuki amikor ennyire kíváncsi. 
-Hát arra gondoltam,hogy lehet a neve Isabella.-szégyenlősen lehajtottam a fejem.

Meg fogta az államat és felemelte a fejemet és mélyen a szemembe nézett.

-Ezt nem akartad elmondani?-puszilt meg.-Amúgy nekem is nagyon tetszik az Isabella név csak azt hittem te nem akarod  mert,hogy a filmben is így hívnak.-mosolyodott el. 
-Tényleg? 
-Tényleg úgy hogy meg nyugodhatsz.- csókolt meg. 
-Isabella-nézett le a pocakomra és helyezte rá a tenyerét. 
-Isabella-mondtam neki és én is ráhelyeztem a tenyeremet a kis pocak lakómra.


*

-Hallod kicsim!-szóltam Robnak. 
-Mit szívem. 
-Anya hívott,hogy menjünk át csinált fincsi süti.-nyaltam meg a számat.-Amúgy is anyukádék is még ott vannak pár óra múlva megy a gépük. 
-Oké,anyuék amúgy sem engedtem volna úgy haza ha nem köszönünk el egymástól,már is öltözök.-indult el de vissza fordul,hogy megcsókolhasson és a mikis Isabellánknak aki benne növekszik neki is adott egy puszit.


*


Kocsiban ülve a Plumb-tól a Cut-ot hallgattuk és Rob egész végig a pocakomat fogta én meg az ő kezét.Annyira boldog vagyok,hogy ennyire örül a mikis szerelmünk gyümölcsének,akinek már neve is van Isabella. 
Annyira a gondolataimba voltam merülve,hogy észre sem vettem amikor Rob megállt.

-Miért álltunk meg. 
-Nézz az út közepére.-intett a fejével.

Két szerelmes pár csókolódzott az út közepén.Rob meg csak dudált.De az ott nem Rob unokatesója?

-Te az ott nem Paul?-tetem fől a kérdést. 
-Most,hogy így mondott,meg ahogy elnézem meglehet.

Abba hagyták a csókot én az a lány benézett a kocsiba mint,hogy ha felismert volna vagy nem is tudom. 
Aztán megint egy másnak estek de a fiú akit Paulnak feltételezünk kivezette a lányát az út szélére.

-Na erre kíváncsi vagyok.-jelentette ki életem szerelme. 
-Én is de nagyon.-mondtam mosolyogva.

*

  Anyuéknál jól belakmároztam a sütiből.Rob szüleitől és testvéreitől elbúcsúztunk és megígértünk,hogy minél hamarabb mi is elmegyünk Londonba hozzájuk.Ja és elmondtuk nekik is a kicsi nevét.Aminek nagyon örültek. 
Esküvőről is szó esett és megbeszéltük,hogy 2 hónap múlva lesz és anyu és Clare már el is kezdték szervezni.

 *

(Rob sz.)

Haza fele már nem találkoztunk útközepén csókolódzó szerelmes párral.Ezen Krissel jót nevettük.

 Mikor beértünk a lakásba eszembe jutott,hogy holnap lesz az Eclipse premier.

-Kicsim,ugye tudod,hogy holnap moziba kell mennünk?-szóltam neki.Erre egy fancsali képet vágott. 
-Tudom.-sóhajtott bánatosan.Jól tudtam,hogy semmi kedve magát nézni de én imádom őt nézni.

Aztán elmentünk az én kis drága leendőbeli feleségemmel fürödni.Ott egy kicsit kényeztettük egy mást na jó nem is egy kicsit :D

Utána a hálószobában még folyattuk,azután szerelmemmel a karjaimban aludtam el.

De aztán olyan hajnaltájban Kristen rázott fel álmomból.

-Rob!-teljesen meg ijedtem mi lehet a baj.

2010. július 8., csütörtök

14.fejezet


Na itt a 14.fejezet,és vele együtt a meglepi.Ami nem mást mint,hogy egy másik bloggal össze dolgoztuk a történetet.Akivel pedig összedolgoztam az nem más mint Nonii(Évii) blog címe pedig: http://paulandnina-nonii.blogspot.com/
Reméljük,hogy tetszeni fog!
UI:Ja és máskor is várhatok ilyesmi fejezetek!
Puszi!
(Kristen szemszöge)
-Igen-mondtam sírva ő közben rá húzta a gyűrűt az ujjamra.
Azután én a nyakába borultam és ott csókoltam ahol értem.-Köszönöm szerelmem!-suttogtam a nyakába.
Gyorsan fölkapott és bevitt a hálószobába és ott fejeztük ki a örömünket és szerelmünket!
*
-Kicsim!-szólt reggel Rob.
-Igen,szívem?-bújtam hozzá.
-Be kéne avatni a szüleiket is nem de?
-De csak az a baj,hogy a tieid Londonban vannak.-néztem a szemébe.-És szerintem úgy elenne a szép,ha én családom és a te családod itt lenni együtt és úgy közölnénk a nagy hírt.
-Milyen kis okos leendő feleségem van.-mosolygott és adott egy puszit a fejem búbjára.
Épp eközben kezdett el csörögni Rob telefonja.
-Szia,anya-mondta mosolyogva.
-Tényleg.......oké......1 óra múlva.......jó........rendben.....szia szeretlek és várunk titeket.-tette le a telefont
-Mi lesz 1 óra múlva?-kíváncsiskodtam miközben szorosan hozzá bújtam.
-Az kicsim,hogy a családom jön ide hozzánk.
-Az tök jó.-örvendtem-Akkor ma be is tudjuk jelenteni.-mondtam Rob csak mosolygott,hogy milyen bolodog vagyok és adott egy puszit a számra.
  *
Két óra múlva már mindenki itt volt

-Gyermekeim mi az amit beszeretnétek jelenteni látom rajttok van valami.-na igen Rob anyukája aki mindenbe mindig bele tarafál.
-Igen van valami.-kezdett bele Rob.
-Mi-itt egy másra néztünk és folytattuk.-Eljegyeztük egymást.-jellentetűk ki boldogan.
Mindenki tapsviharban tört ki.
-Jaj drágáim.-ugrott anya a nyakamba az anyósommal együtt.
Utána pedig minden ki csatlakozott.

Később minden ki elment Rob szülei és testvérei anyumnál alszanak mert ugye hiába emeletes a házunk még sem olyan nagy  mint anyuéké.

Másnap reggel!
Reggel Rob el ment bevásárolni .Én is mentem volna vele de ő megtiltotta azt mondta,hogy sokat kell pihennem.
Éppen amikor  a hifit akartam bekapcsolni meg csörrent a telefon,
-Halló!-szóltam bele.
-Szia-üdvözölt Clare
-Jaj szia Clare.-üdvözöltem én is-Rob sajnos nincs itthon.
-Nem baj, csak annyit akarok közölni, hogy ma át megy hozzátok Rob unokatesójai az én keresztfiaim Paul és Austin Wesley.
-Jó rendben. Mikor jönnek?
-Delután. Na csak ezt akartam. Szerintem majd este fele vagy indulás előtt, holnap átnézünk. Na szia drágám és vigyázz az unokámra.
-Persze, hogy vigyázok rá!-simogattam meg a pocakom.-Szia.-és leraktam a telefont.

Pár perc múlva megérkezett Rob.
-Szia, szívem.-csókolt meg.
-Anyukád hívott.
-Igen és mit mondott?-kérdezte meg egy csók közben, de az nem nekem jutott hanem a ki kis bogarunknak.
-Jönnek az unokatesóid, Paul és Austin.
-Paulék? -örvendezett.
-Igen-mondtam moslyogva.
-Hát ez nagyon jó, vagy 4-5 éve nem láttam.

Du. 2 óra

Rob éppen a mosdóban volt amikor csöngettek.
Kinyitottam az ajtót és ha nem tudtam volna, hogy Rob a mosdóban van akkor azt hittem volna ő áll előttem egy kamasz fiúval.
-Helló-köszöntek egyszerre. Paul Wesley vagyok ő meg az öcsém Austin.
-Sziasztok, Kristen Stewart vagyok.Gyretek beljebb.-tártam ki nekik az ajtót.
Rob épp most jött ki a haját törölgetve egy szál törölközőben. Ha nem lennének itt Paulék már rég ráugrottam volna. Közben meg nyaltam a számat, remélem nem vettek észre Paulék.
-Sziasztok.-köszönt Rob és jól megölelgették egymást.
-Helló Rob.-mondta egyszerre Paul és Austin.
-Rég láttalak uncsitesó.-közölte Paul.
-Hát elég sok felkérés volt mostanság.-közölte szerelmem.-Na, de most megyek és gyorsan felöltözök.-közben adott nekem egy csókot ami egy kicsit forróra sikerült.
-Kértek valamit inni, enni?-kérdeztem.
-Én elfogadnék egy pohár vizet. -közölte Austin.
-Rendben, Paul?-fordultam felé.
-Ugyanazt.
-Oké.-feleltem-Addig menjetek be a nappaliba és üljetek le.
Pár perc múlva vissza is értem a két pohár vízzel.
-Köszönjük.
-Bocsi Kristen, hogy megkérdezem, de hány hónapos terhes vagy?-kérdezte Austin.
-4 hónapban, de amúgy semmi baj.-mondtam mosolyogva és megsimogattam a kis pocakomat.
Ekkor visszatért Rob, és hátulról átölelt és a pocakomat simogatta. Jól megnéztem ezt a két helyes pasit akik úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás.
-Olyanok vagytok,  mint az ikrek.-mondtam nevetve.
-Kiskorunkban rengetegszer összekevertek mnket a szüleink.-mesélte Rob.
-Aha. Emlékszel arra amikor anyum parfümét kicseréltem apám arcszeszével?-röhögött.
-Ja, és engem kaptak el, mert azt hitték, hogy Paul vagyok.-nevetett ő is.
-Ti aztán rosszak voltatok.-simogattam meg Rob arcát.
-Hé, Paul-szólt Rob-nagyon elgondolkoztál.
-Nő van a dologban-szólt közbe Austin. Paul meg oldalba vágta Austint.
-Oh, igen?-mondtuk egyszerre Robbal.
-Na és ki az a szerencsés?-kérdeztem mosolyogva.
-Nina Dobrev-mondta gyorsan Austin. Paul erre lelökte a kanapéról, ezen mi egy jót nevettünk.
-Na és alakulóban van a dolog?-kérdezte szerelmem.
-Nem tudom.-vallotta be.
-Úgy is sikerülni fog, te egy cuki srác vagy.
-Igen édesem?-kérdezte Rob-Én akkor mi vagyok?-féltékenységet színlelve.
-Te-ültem bele az ölébe, mert már a kanapén ült-az életem vagy!-mondtam és megcsókoltam amit persze készségesen viszonzott.
Annyira belemélyedtünk, hogy torokköszörülésre váltunk szét.
-Bocsesz, de imádom ezta pasit.-és adtam egy puszit az arcára.
Még beszéltünk 1 órát és utána elbúcsúztunk, és én mondtam nekik, hogy jöjjenek máskor is, és legközelebb hozza el Ninát is. :)
.Aranyosak-mondtam Robot ölelve.
-Igen, azok-mondta és megpuszilta a homlokom.
-Nagyon szeretlek.-vallottam be neki érzelmeimet.
-Én is kicsim, nagyon szeretlek.
-Na, de most együnk valamit, nem szeretném ha ez a kiscsöppség rosszalkodna odabent.-térdelt le a pocakomhoz.
-Alig várom már, hogy a karjaimba foghassalak, drága kislányom.-búgta a hasamnak és az abban benne lakó kis életnek. Olyan édes volt annyira jó látni menniyre szerelmes a lányunkba. Aztán jól megpuszilgatta a pocakom és utána felállt.
-Imádlak.-közöltem vele és beletúrtam a hajába.
-Én is imádom a leendő feleségemet-csókolt meg.
-Ez tetszik a "leendő feleséged"-de ő nem hagyta abba a csókolgatást, a számnál áttért a nyakamra. Most már nem az ételt kívántam meg hanem őt. De nem csak én éreztem így.
-Igen?-búgta a nyakamba-Igen-válaszoltam.
-Akkor lenne kedve a leendőbeli feleségemnek a leendőbeli férjével tölteni egy szép éjszakát?-kérdezte mélyen a szemembe nézve. Én erre csak egy forró szenvedélyes csókkal a fejeztem ki a válaszomat.


2010. július 3., szombat

Akit érdekel a kövi feji itt van egy kis hír!:)



Nem sokára fent lesz az új feji!Remélem van még valaki aki olvass!:( :)

Puszi!

UI:Annyit viszont elárulok,hogy két blog egy kicsit összefog olvadni/dolgozni.:)