2010. július 8., csütörtök

14.fejezet


Na itt a 14.fejezet,és vele együtt a meglepi.Ami nem mást mint,hogy egy másik bloggal össze dolgoztuk a történetet.Akivel pedig összedolgoztam az nem más mint Nonii(Évii) blog címe pedig: http://paulandnina-nonii.blogspot.com/
Reméljük,hogy tetszeni fog!
UI:Ja és máskor is várhatok ilyesmi fejezetek!
Puszi!
(Kristen szemszöge)
-Igen-mondtam sírva ő közben rá húzta a gyűrűt az ujjamra.
Azután én a nyakába borultam és ott csókoltam ahol értem.-Köszönöm szerelmem!-suttogtam a nyakába.
Gyorsan fölkapott és bevitt a hálószobába és ott fejeztük ki a örömünket és szerelmünket!
*
-Kicsim!-szólt reggel Rob.
-Igen,szívem?-bújtam hozzá.
-Be kéne avatni a szüleiket is nem de?
-De csak az a baj,hogy a tieid Londonban vannak.-néztem a szemébe.-És szerintem úgy elenne a szép,ha én családom és a te családod itt lenni együtt és úgy közölnénk a nagy hírt.
-Milyen kis okos leendő feleségem van.-mosolygott és adott egy puszit a fejem búbjára.
Épp eközben kezdett el csörögni Rob telefonja.
-Szia,anya-mondta mosolyogva.
-Tényleg.......oké......1 óra múlva.......jó........rendben.....szia szeretlek és várunk titeket.-tette le a telefont
-Mi lesz 1 óra múlva?-kíváncsiskodtam miközben szorosan hozzá bújtam.
-Az kicsim,hogy a családom jön ide hozzánk.
-Az tök jó.-örvendtem-Akkor ma be is tudjuk jelenteni.-mondtam Rob csak mosolygott,hogy milyen bolodog vagyok és adott egy puszit a számra.
  *
Két óra múlva már mindenki itt volt

-Gyermekeim mi az amit beszeretnétek jelenteni látom rajttok van valami.-na igen Rob anyukája aki mindenbe mindig bele tarafál.
-Igen van valami.-kezdett bele Rob.
-Mi-itt egy másra néztünk és folytattuk.-Eljegyeztük egymást.-jellentetűk ki boldogan.
Mindenki tapsviharban tört ki.
-Jaj drágáim.-ugrott anya a nyakamba az anyósommal együtt.
Utána pedig minden ki csatlakozott.

Később minden ki elment Rob szülei és testvérei anyumnál alszanak mert ugye hiába emeletes a házunk még sem olyan nagy  mint anyuéké.

Másnap reggel!
Reggel Rob el ment bevásárolni .Én is mentem volna vele de ő megtiltotta azt mondta,hogy sokat kell pihennem.
Éppen amikor  a hifit akartam bekapcsolni meg csörrent a telefon,
-Halló!-szóltam bele.
-Szia-üdvözölt Clare
-Jaj szia Clare.-üdvözöltem én is-Rob sajnos nincs itthon.
-Nem baj, csak annyit akarok közölni, hogy ma át megy hozzátok Rob unokatesójai az én keresztfiaim Paul és Austin Wesley.
-Jó rendben. Mikor jönnek?
-Delután. Na csak ezt akartam. Szerintem majd este fele vagy indulás előtt, holnap átnézünk. Na szia drágám és vigyázz az unokámra.
-Persze, hogy vigyázok rá!-simogattam meg a pocakom.-Szia.-és leraktam a telefont.

Pár perc múlva megérkezett Rob.
-Szia, szívem.-csókolt meg.
-Anyukád hívott.
-Igen és mit mondott?-kérdezte meg egy csók közben, de az nem nekem jutott hanem a ki kis bogarunknak.
-Jönnek az unokatesóid, Paul és Austin.
-Paulék? -örvendezett.
-Igen-mondtam moslyogva.
-Hát ez nagyon jó, vagy 4-5 éve nem láttam.

Du. 2 óra

Rob éppen a mosdóban volt amikor csöngettek.
Kinyitottam az ajtót és ha nem tudtam volna, hogy Rob a mosdóban van akkor azt hittem volna ő áll előttem egy kamasz fiúval.
-Helló-köszöntek egyszerre. Paul Wesley vagyok ő meg az öcsém Austin.
-Sziasztok, Kristen Stewart vagyok.Gyretek beljebb.-tártam ki nekik az ajtót.
Rob épp most jött ki a haját törölgetve egy szál törölközőben. Ha nem lennének itt Paulék már rég ráugrottam volna. Közben meg nyaltam a számat, remélem nem vettek észre Paulék.
-Sziasztok.-köszönt Rob és jól megölelgették egymást.
-Helló Rob.-mondta egyszerre Paul és Austin.
-Rég láttalak uncsitesó.-közölte Paul.
-Hát elég sok felkérés volt mostanság.-közölte szerelmem.-Na, de most megyek és gyorsan felöltözök.-közben adott nekem egy csókot ami egy kicsit forróra sikerült.
-Kértek valamit inni, enni?-kérdeztem.
-Én elfogadnék egy pohár vizet. -közölte Austin.
-Rendben, Paul?-fordultam felé.
-Ugyanazt.
-Oké.-feleltem-Addig menjetek be a nappaliba és üljetek le.
Pár perc múlva vissza is értem a két pohár vízzel.
-Köszönjük.
-Bocsi Kristen, hogy megkérdezem, de hány hónapos terhes vagy?-kérdezte Austin.
-4 hónapban, de amúgy semmi baj.-mondtam mosolyogva és megsimogattam a kis pocakomat.
Ekkor visszatért Rob, és hátulról átölelt és a pocakomat simogatta. Jól megnéztem ezt a két helyes pasit akik úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás.
-Olyanok vagytok,  mint az ikrek.-mondtam nevetve.
-Kiskorunkban rengetegszer összekevertek mnket a szüleink.-mesélte Rob.
-Aha. Emlékszel arra amikor anyum parfümét kicseréltem apám arcszeszével?-röhögött.
-Ja, és engem kaptak el, mert azt hitték, hogy Paul vagyok.-nevetett ő is.
-Ti aztán rosszak voltatok.-simogattam meg Rob arcát.
-Hé, Paul-szólt Rob-nagyon elgondolkoztál.
-Nő van a dologban-szólt közbe Austin. Paul meg oldalba vágta Austint.
-Oh, igen?-mondtuk egyszerre Robbal.
-Na és ki az a szerencsés?-kérdeztem mosolyogva.
-Nina Dobrev-mondta gyorsan Austin. Paul erre lelökte a kanapéról, ezen mi egy jót nevettünk.
-Na és alakulóban van a dolog?-kérdezte szerelmem.
-Nem tudom.-vallotta be.
-Úgy is sikerülni fog, te egy cuki srác vagy.
-Igen édesem?-kérdezte Rob-Én akkor mi vagyok?-féltékenységet színlelve.
-Te-ültem bele az ölébe, mert már a kanapén ült-az életem vagy!-mondtam és megcsókoltam amit persze készségesen viszonzott.
Annyira belemélyedtünk, hogy torokköszörülésre váltunk szét.
-Bocsesz, de imádom ezta pasit.-és adtam egy puszit az arcára.
Még beszéltünk 1 órát és utána elbúcsúztunk, és én mondtam nekik, hogy jöjjenek máskor is, és legközelebb hozza el Ninát is. :)
.Aranyosak-mondtam Robot ölelve.
-Igen, azok-mondta és megpuszilta a homlokom.
-Nagyon szeretlek.-vallottam be neki érzelmeimet.
-Én is kicsim, nagyon szeretlek.
-Na, de most együnk valamit, nem szeretném ha ez a kiscsöppség rosszalkodna odabent.-térdelt le a pocakomhoz.
-Alig várom már, hogy a karjaimba foghassalak, drága kislányom.-búgta a hasamnak és az abban benne lakó kis életnek. Olyan édes volt annyira jó látni menniyre szerelmes a lányunkba. Aztán jól megpuszilgatta a pocakom és utána felállt.
-Imádlak.-közöltem vele és beletúrtam a hajába.
-Én is imádom a leendő feleségemet-csókolt meg.
-Ez tetszik a "leendő feleséged"-de ő nem hagyta abba a csókolgatást, a számnál áttért a nyakamra. Most már nem az ételt kívántam meg hanem őt. De nem csak én éreztem így.
-Igen?-búgta a nyakamba-Igen-válaszoltam.
-Akkor lenne kedve a leendőbeli feleségemnek a leendőbeli férjével tölteni egy szép éjszakát?-kérdezte mélyen a szemembe nézve. Én erre csak egy forró szenvedélyes csókkal a fejeztem ki a válaszomat.


1 megjegyzés: