10 fejezet

Na sziasztok csajok meghoztam az 10 fejezetet nem tudom,hogy tetszeni fog-e!Remélem igen!!:)

Nem lett esem olyan hosszú!:(

/Krsiten szemszöge/

Mindenki némám bambult ki a fejéből, de aztán elkezdtek éljenezni és a nyakunkba ugrottak és gratuláltak, csak egy valaki nem David. Tudtuk, hogy ez nem fog könnye menni.

-David te mit szólsz? – Kérdezte szerelmem

-Sajnálom gyerekek, de ennek nem tudok örülni. – mondta keményen, na, igen ettől féltem.

-A film miatt? – kérdezte Rob.

-Igen, most vagy veletek csinálom meg vagy másokkal. – mondta.

-És miért ne lehetne megcsinálni velünk a filmet? – értetlenkedtem.

-Kristen, terhes vagy és a szerződést is megszegtétek.

-De én ezt akkor sem értem? – értetlenkedtem még mindig, de kezdtem nagyon ideges lenni.

-Kristen ezen mit nem értesz, megmondom az őszintét vagy elvettetitek, a gyereket vagy el köszöntök a munkától. – mondta durván, én azt hittem majd elájulok és láttam, hogy Rob is nagyon ideges lett.

-Hogy mondhatsz ilyet te mocskos? – ordibált Rob.

És már neki akart esni Davidnek de Kallen és Jakson le fogta.

-Kicsim nyugi! Menjünk haza. –mondtam közbe simogattam a mellkasát.

-Nem! Addig nem még ennek a mocskosnak bennem verem a képét. – mondta idegesen.

-Ne, kicsim gondolja a picinkre! – mondtam és közbe ellágyult az arca.

-Jó rendben van. – mondta és a fiúk közben elengedték.

-De David akkor mi inkább elbúcsúzunk a filmtől. –mondta és elkezdett húzni a kijárat felé. A többiek csak néztek. Egyet értettem Robal , hogy mondhat ilyet David.

Beültünk az autóba 10 perc alatt otthon is voltunk.

-Kicsim, nyugi engem is a szíven ütött, hogy mondhat ilyet, azaz aljas.

-De létszíves nyugodj meg! Mert ha nem akkor… én-nem bírtam befejezni a mondatott, mert nagyon megszédültem.

-Jaj kicsim jól vagy?  - kapott utánam Rob.

-Persze csak egy kicsit megszédültem. – mondtam nyugtatásképpen.

-Feküdj le egy kicsit én addig hozok valami innivalót és ételt. Mit kérsz? – olyan édes, amikor ilyen figyelmes.

-Ő jól esne egy tea, meg egy kis milánói. - mondtam

-Rendben van már is hozom. - mondta és adott egy csókot.

-Ja és várj, desszertnek pedig kérek egy bizonyos Mr Pattinsot. – mondtam kacéran.

-Rendben áll szolgálatára, de el löszsör is hoz magának egy teát és milánóit aztán pedig csak is öné lehet. – mondta avval az édes mosolyával és közben magához húzott és megcsókolt. Örülök, hogy legalább már nem ideges.

*

1 óra múlva megkaptam „Mr. Robert Pattinson ő nagyságát”. Persze most sokkal óvatosabbak voltunk, mert ez a kicsi lény itt volt a pocakomban.

*

Reggel arra eszméltem fel, hogy finom étel illat járja be a házat. Na meg arra, hogy Rob nincs mellettem. Kimásztam az ágyból és kimentem hozzá.

-Szia édes- köszöntem neki és átöleltem.

-Szia szerelmem, hogy aludtál? – kérdezte engem ölelve.

-Jól! – mondta és még mindig öleltem és a mellkasára hajtottam a fejem és jól hozzá bújtam.

-Csináltam neked reggelit. – mondta elégedetten.

-Köszönöm. –hálám jeléjül adtam neki egy csókot.

*

Reggeli után elmentünk bevásárolni, mert már üres a hűtő, mivel én kifogyasztottam. És megbeszéltük Robbal, hogy nem érdekel az, hogy nem mondhatjuk el, hogy együtt vagyunk. Ezért kézen fogva mentünk el a boltba.

Volt egy két fotós, de nem olyan őrjítően sok csodálkoztunk is Robbal.

*

Haza érve megnéztem a telefonomat, amit persze sikeresen itthon hagytam és 10 nem fogadott hívás volt Ashely volt az. Visszahívtam.

-Szia Ashely kerestél? - mondta

-Igen, hallod az egész stáb felmondott Davidnek, mert, hogy veletek így bántak és amúgy is nélkületek nem is lenne jó a film. – ahogy mondta, olyan boldogság érzés járt át.

Még vagy fél órát beszélgettünk aztán mentem megnézni Robot.

Olyan édes volt ott ült a Tv előtt és bealudt valamilyen filmen.

Oda bújtam hozzá betakartam magunkat és én is álmodtam vele együtt.

/Rob Szemszöge/

Éreztem, ahogy Kris idebújik mellém is betakarja magunkat.

Olyan jó, hogy itt van velem és a kis csöppségről ne is beszéljünk, de még mindig berágok, ha arra gondolok, amit David mondott.

Kicsit még morogtam aztán mély álomba csöppentem.

*

A telefonom riasztott föl. Kristen még mindig szunyókált.

-Haló – szóltam bele a telefonba álmos hangon

-Szia Rob, David vagyok. – mondta és engem elöntött a düh

-Mit akarsz? -  kérdeztem bunkón.

9.fejezet

Ne haragudjatok de ez nem lett most olyan hosszú mint az előző nem jött az ihlet.:):D

De ne aggódjatok!:):D

Puszilak titeket.

/Rob szemszöge/

Már percek óta bambulok ki a fejemből Kristen kisbabát vár, apa leszek teljesen sokkot kaptam, de egy olyan boldogság érzés elfogott.

-Rob mondj, már valamit könyörgök! – mondta és el kezdett sírni.

-Tudtam, hogy nem fogsz örülni. – mondta és zokogott. Nem szeretem, így látni soha nem is szerettem, ha sír.

-Nem Kris én nagyon boldog vagyok. – megfogtam, felemeltem és megpörgettem.

-Tényleg őrülsz? – kérdezte szipogva.

-Persze kincsem én vagyok a legboldogabb. –mondtam és megcsókoltam. Aztán lehajoltam a hasához.

-Szia kicsikém itt van apuci. – mondtam és egy csókokat lehetem szerelmem pocakjára ő pedig közben simogatta hajamat.

*

Egész este csak a kicsiről beszélgettünk.

*

/Kristen szemszöge/

Annyira boldog voltam, hogy Rob is akarja ezt a kicsit és őröl neki.

Reggel ara ébredtem, hogy Rob a hasamat csókolgatja és simogatja.

-Szia édes! – köszöntem neki boldogan.

-Szia – mondta közben oda kúszott hozzám és csókot lehet számra.

-Látom már most elkezdted kényeztetni a kicsinket!  - mondtam vigyorogva.

-Hát igen! Kris én vagyok a legboldogabb a világon, azért mert vagy nekem, és mert lesz egy kis bébink. – mind végig még mondta a pocakomat simogatta és látszott rajta a boldogság. Erre egy kicsit elérzékenyültem és elkezdtem pityeregni.

-Nagyon szeretlek, Rob! – mondtam pityeregve és hozzá bújtam.

-Jaj, kicsim ne sírj. – nyugtatgatott és közben még jobban ölelt. Egyre többször érzékenyülök el. Ebből is látszik, hogy állapotos vagyok.

-De kicsim mi lesz a forgatással és mi lesz avval, hogy nem mondhatja el senkinek, hogy egy pár vagyunk, úgy is észre fogják, venne a gömbölyödő pocakomat.

-Meg beszéljük majd David Sladerel, és nem akarom titkolni a kapcsolatunkat, azt, szeretném, ha mindenki tudja, hogy az enyém vagy és gyermeket várunk.– olyan jó volt, amiket mondott. Adtam neki egy puszit az arcára és még szorosabban öleltem.

-Csinálok reggelit jó? – kérdezte.

-Jó. – egyeztem bele, mert már farkas éhes voltam.

*

-Kicsim szerintem el kellene mondanunk ezt a kis picit a többieknek. – tettem a kezem a hasamra.

-Igen, igazad, de szerintem először a családnak kell elmondani.

-Igen, tudod, mit holnap elmegyünk hozzánk és utána elmegyünk a te szüleidhez. Mit szólsz?- kérdeztem.

-Nagyszerü! - mondta és ő is rátette a hasamon lévő kezemre a kezét.

-Kicsim éhes vagyok! – jelentettem ki ő csak mosolygót és megpuszilt.

-Mit kívánsz? – kérdezte figyelmesen.

-Hát most valami édeset ennék, mondjuk somlóit vagy tortát. – mondtam és közben megnyaltam a számat. Ő csak nevetett.

-Még csak az elején vagy a terhességnek és már ilyen kívánós vagy mi lesz veled később. – mondta mosolyogva és utána megcsókolt.

-Na gyere menjünk egy cukrászdába. – megfogta a kezem és húzni kezdett.

Kint a kocsiban Rob vezetett és közben a másik keze a hasamon pihent az én kezem meg rajtam.

Oda értünk rendeltünk és beültünk a leghátasobb asztalhoz ahol nagyon senki sem vett észre így foghattuk egy más kezét.

*

Másnap elmentünk hozzánk és Rob szüleihez nagyon jól fogadták a hírt? Nagyon örültek, hogy nagy szülök, lesznek. Annyit ölelgettek engem, hogy Rob már félt, hogy valami bajom lesz. Nem is ő lenne, ha nem féltene folyton.

Már csak a kollégák maradtak össze is hívtuk őket.

-Sziasztok ! –köszöntünk Robal.

-Sziasztok miért hívtatok ide minket? – kérdezte David.

-Beszeretnénk valamit jelenteni. – mondta Rob én már annyira izgultam, hogy mit fognak szólni.

-Igen és mit? – kíváncsiskodott Ashely.

-őő…hát…mi…kisbabát várunk. - jelentettem be.

8.fejezet

Hát nem tudom, hogy tetszeni fog nektek!

Remélem igen!!:)

Puszi!!

/Rob szemszöge/

Nagyon meglepődtem Kristen a nyakamban volt már és csókolgatott.

-Szeretlek Rob mindennél jobban, és bocsáss meg, hogy ilyen hülye picsaként viselkedtem. – mondta, de még mindig csókolt olyan boldogság hullámment rajtam végig.

-Haragszól rám? – kérdezte boci szemekkel.

-Rád kicsim hogy tudnék haragudni csak nem értettem semmit, ami körülöttem történik. – mondta közben az arcát simogattam.

-Na elmesélek neked mindet de akkor menjük be. – mondta

-Rendben mondtam – és bejöttünk.

-Na  minden úgy kezdődött , hogy meg láttalak téged meg az a kis ribancot. – mondta a kis ribancot durván, mérgesen.

-Azt hittem megcsaltál és ezért jöttem ide. – olyan édes volt, ahogy mesélte és én nem tudtam nem mosolyogni.

-Min mosolyogsz? – kérdezte, na, ilyenkor is olyan édes.

-Azon kicsim, hogy olyan édes vagy. – mondtam és megcsókoltam és megsimogattam az arcát.

-Na és eljöttem ide és megláttam, hogy csókolóztok és hát azt hittem, hogy tényleg megcsalsz.

-Jaj kicsim , hogy hihetsz ilyet nekem te vagy az egyetlen akit mindnél jobban szeretek. – mondtam és magamhoz húztam és megöleltem.

-De még nincs vége, mert lent találkoztam avval a kis szajhával és elmondott mindent én meg pofon vágtam.

-Hogy mi csináltál? – köpni, nyelni nem tudtam

-Jól hallottad. – mondta egy elégedett vigyorral. Én is elvigyorodtam és megcsókoltam

 -Szeretlek te kis verekedős Stewrat. – mondtam és újból megcsókoltam.

-Én is szeretlek te kis mindig bonyodalomba kerülő Pattinson. – mondta mosolyogva.

*

A többi időt utána már ágyban töltöttük egymás kényeztetésével.

*

-Jaj kicsim nekem indulnom kell a reptérre. – mondta másnap délkörül.

-Ki kísérlek – már most hiányzik, de még el sem ment.

-Meg tennéd?- mondta és hozzám bújt.

-Szerelmem érted bármit. – mondtam és megcsókoltam.

*

A reptéren elbúcsúzkodtunk egymástól, de tudtok, hogy nem sokára újra találkozunk.

*

/Kristen szemszöge/

Párnap múlva jön haza Rob már úgy hiányzik!

Reggel felkeltem és egyből rohantam a wc-re. Nem tudom, valami rosszat ehetem vagy ennyire izgulok Rob érkezése miatt.

Forgatáson is többen mondták, hogy nagyon sápadt vagyok és egyszer el is ájultam.

Ma pedig úgy döntöttem elmegyek orvoshoz.

-Jó napot Stewart Kisasszony! – köszönt illedelmesen.

-Jó napot Dr. Úr . –én is köszöntem.

-Mi a panasza? – kérdezte kedvesen.

-Nagyon sokat szédülök és émelygek, hányok és egyszer el is ájultam. – soroltam fő.

-Jó akkor most csinálunk egy útra hangot. – ultra hangolt úhh lehet, hogy terhes vagyok?

-Dr. Út lehet, hogy kisbabát várok? – kérdeztem egy kicsit elcsukott a hangom.

-Nagy a valószínűsége. – mondta és én majd elájultam.

Elmentünk az ultrahang vizsgáltra és a Dr. Úr rá kente az krémet a hasamra.

-Gratúlálok ön kisbabát vár. – el sem hiszem nekem lesz egy kis bébim.

-Ő..őő köszönöm. – nem is tudom, de annyira boldog voltam egyből a hasamra tettem a kezem, ami után letörölte a krémet és megsimogattam.

*

Haza fele, amikor vezettem egész végig a hasamat simogattam egyből megszerettem ezt a kis pocaklakot.

De nem tudom, hogy Rob mit fog szólni, de ha azt akarja, hogy vettessem el azt biztos, hogy nem fogom hagyni. Akkor inkább egyedül csinálom végig.

*

Ma jön haza Rob nem tudom, hogy mondjam el neki, nagyon félek, hogy nem fog örülni.

Eddig még senki sem tudja, hogy várandós vagyok, úgy terveztem neki mondom el először.

*

Épp vacsorát csináltam amikor nyílt az ajtó és Rob jött be rajtan.

-Szia kicsim megjöttem. – kiabáltba.

-Szia! Gyere itt vagyok a konyhában. – húú bassza meg, hogy fogom én elmondani neki?

-Szia, édes- ölelt meg hátulról és csókot lehet a nyakamba.

-Szia. – megfordultam és megcsókoltam

-Hiányoztál – mondta és a nyakamat puszilgatta.

-Nekem is de figyelj valamit meg kellene beszélnünk. – mondtam elhaló hangon.

-Az majd rá ér később - mondta és tovább csókolt. Kristen most vagy soha.

-Nem,Rob ezt meg kell beszélnünk. – jelentetem ki határozottan.

-Jó rendben- mondta lemondóan. húú Kristen szed össze magad.

-Ülj le jó. – szegénykém nem értett semmit csak leült.

-Na szóval hol is kezdjem. – annyira félek.

-Talán az elsején- mondta avval a cuki mosolyával

-Na szóval  Rob én…én kisbabát várok.

7.fejezet

/Rob szemszöge/

Reggel arra ébredtem, hogy a fejem majd szétszakad, hát nem csodálom tegnap este jól berúgtam meg a kötés is rajta volt a fejem és még az is fájt. De nem csak fájdalom volt, hanem egy jól eső érzés. Valaki az arcomat, hasamat, mellkasomat cirógatta és csókolgatta. Egyből felpattant a szemem és Kris volt az.

-Kris? – kérdeztem eltátott szájjal.

-Igen, miért kire számítottál? – kérdezte 1 oktávval feljebb.

-Nem úgy értettem, hanem, hogy megbocsájtottál? – még mindig nem hittem, hogy itt van a karjaimban.

 -Igen , mert szeretlek – mondta két csók között.

-Kristen én tényleg nagyon sajnálom hülye voltam, egy nagy idióta….

-Ssss –mondta és a mutató ujját ráhelyezte a számra.

 -Nem érdekel csak az a lényeg, hogy most itt vagyunk. – és elkezdett csókolgatni.

Én sem hagytam magamat elkésztem vadul, de még is érzékien csókolni.

Pár perc múlva már semmi sem volt rajtunk és át adtuk magunkat egymásnak.

*

Itt feküdtünk az ágyban, egymás karjaiban és simogattuk becézgettük egymást.

*

/Pár hónappal később/

Már végeztünk a New Moon-dal szerintem jól sikerült. Krisel a kapcsolatunk is mélyült, igaz, hogy nem jelent hetük be, de mi boldogok voltunk szerettük egy mást nem bírtuk ki egymás nélkül 1 percet sem. De most, hogy kezdődik a Remeber me forgatása és el kell utaznom. Legszívesebben őt is vinném magammal, de nem lehet, mert ő meg a Runway’s-t forgatja.

-Kicsim ne legyél szomorú! Igyekszek haza hozzád. Szeretlek- búcsúzkodtam és szenvedélyesen megcsókoltam.

- Hívj minden nap! – mondta és már pityergett.

- Édesem nem sírj, mert akkor inkább el sem megyek. –mondtam neki és letöröltem a könnyeit.

-Ilyet ne is mondj, majd kibírom nélküled. – mondta és szorosan megölelt.

-Szeretlek - mondta a nyakamba.

-Én is kicsim én is – és közben megpusziltam.

-Na, megyek, vigyáz magadra! Szerelek! – még adtam neki egy csókot és indultam.

/Kristen szemszöge/

Elment 1 hónapig nem látom. Na, jó az 1 hónap alatt egyszer kétszer láthatóm. Nagyon szomorú voltam egész hazáig sírtam.

*

Egyik reggel pont indultam Ashelyvel találkozni és meg láttam az egyik újság cimpalom Robot avval Emilievel ép csókolóztak, és az volt oda írva , hogy Rob becsajozott.

Mi? Ez nem lehet megcsalt! Nem ez nem lehet tuti, hogy félreértés.

Elmentem Ashelyvel találkozni észre is vette, hogy milyen ideges vagyok.

-Mi a baj Kristen?

-Rob megcsalt. – mondtam és már nem bírtam tovább elkezdtem sírni.

-Jaj ne mondj ilyen hülyeséget! – mondta nyugtatásképpen és megsimogatta a vállamat.

-Nem, Ashely itt van ez az újság –mutattam neki.

-Kristen én ezt nem hiszem szerintem csak egy félreértés.

-Menj el hozzá és beszéljétek meg. – mondta.

-Komolyan mondod? – kérdeztem ki sírt szemekkel.

-Igen na gyerünk.

*

Még 20 perc volt a leszállásig. Nagyon remélem nincs köztük semmi komoly.

*

Pont ott voltam már ahol Rob forgat bementem és pont ebéd szünete volt. De nem egyedül volt, ha nem Emilievel.

De Emilie meglátott és hozzá simult Robhoz és megcsókolta én meg csak néztem.

/Rob szemszöge/

Emmili hírtelen megcsókolt nem tudom, hogy miért pedig tudja, hogy Krisel vagyok.

Kinyitottam a szemem és megláttam Kristen csalódott arcát, ami már könnyes volt. Aztán megfogta magát és elrohant.

Egyből ellöktem Emiliet és Kristen után rohantam.

-Kristen várj! – kiabáltam utána.

De meg sem hallotta. De nagy nehezen utol értem és meg fogtam a karját.

-Kriten! Meg magyarázom – mondtam és ő kihúzta a kezét a kezemből.

-Nincs mit megmagyarázni láttam, amit láttam.

-De félre értettél minden én, szeretlek Kris! – mondtam és megsimogattam az arcát. De ő ellökte a kezemet.

.Nem hiszek, neked nem érdekelsz Robert Pattinson! – ordította és elrohant.

/Kristen szemszöge/

Még hogy félre értés. Megcsókolta az a ribancot húú de megtépném.

Haza akartam menni, de minden járatott töröltek. Na, ez szuper! Kénytelen voltam megszállni egy szállodában, na és ki volt még ott hát az a  kis ribi hú mindjárt neki ugrok!

-Szia ,  Kristen!- köszönt bájosan mindjárt letörlöm neki azt a vigyort.

-Hello- mondtam közömbösen.

- Olyan szerencsés vagy, hogy Rob a tied és hűséges hozzád.

- Még , hogy hűséges?  - mondtam már majd nem elröhögtem magam idegességemben, hogy mondta hat ilyet ma csókolóztak a szeme láttára.

-Igen Kristen az én simán rámásztam volna. – mondta elégedetten. Még be is vallja. Hát elmehetne utcalánynak, annak tuti, hogy jó lenne, de lehet még arra sem.

-Na és mi volt ma az a csók?

-Ja igen megláttalak téged és direkt megcsókoltam Robott. – mondta nyugodtan. Elszámoltam 10-ig de nem nyugodtam meg ezért akkor pofont vágtam leni ki , hogy mindenki minket figyelt. De nem érdekelt ott hagyattam és a recepcióshoz mentem.

-Elnézés Robert Pattinson ebben a szállodában szállt meg?- kérdetem kicsit furcsán nézette, biztos azt hitte, hogy őt is itt helyben pofán csapom, mint azt a kis csipát.

-I..igen. – mondta egy kicsit dadogva.

-Meg adná melyik szobába?- kérdeztem?-

-210 –es – mondta. – hát ez könnyen ment.

Bekopog a Robhoz 3. kopogásra kinyitott az ajtót. Nagyon meglepődött. Nem tétováztam egyből a nyakába ugrottam és megcsókoltam.

Na itt van a 7. fejezet ! Hát nem tudom, lehet , hogy ez nem lett olyan fantasztikus!

De majd ti megmondjátok!!:)

Puszika!!:):D

6.fejezet

Bocsánat, de ez sem lett valami hosszú (rövid lett) remélem, nem haragudtok érte.

/Kristen szemszöge/

Egész úton csak sírtam, hogy tehetett ilyet a bátyám. Haza értem egyből felhívtam.

-Szia húgi! –mondta kedvesen,nyájasan, szemétláda hiába a testvérem nagyon haragudtam rá.

-Hogy tehetted ezt velem? – már ordítottam bele a készülékbe.

-Mit ? – ja persze itt játssza a kis ártatlan. – Ne szórakozz, tudod te bementél ma Robhoz a kórházba.

-Ja az,csak észhez térítettem. – mondta nyugodtan.

-Persze tönkretettél engem és őt is – már nagyon ideges voltam.

-Taylor én soha semmilyen barátnődet nem „térítettem észhez”, én mindig azt néztem, hogy neked jó legyen és boldog legyél.

-És erre mit kapót cserébe tönkreteszel. – mondtam már zokogva.

-Bocsánat. – mondta bánatosan.

-Mindegy Taylor Rob nagyon haragszik rám.

-Sajnálom. – mondta szomorúan.

-Sajnálommal nincs minden megoldva Rob még ugyan úgy haragszik rám.

-Na de hadlyuk, szevasz. – mondtam és lecsaptam a telefont.

Lefeküdtem az ágyra és csak sírtam és sírtam. Közben beszéltem Ashelyvel is és minden elmondtam.

Másnap ki sem-mozdultam a lakásból és azt hiszem még beteg is lettem Ashely meg Nikki nagyon aggódtak.

/Rob szemszöge/

Reggel, ahogy felébredtem egy hatalmas lyukat éreztem a szívemben. Hiányzott Kristen! Nagyon fájt, hogy kihasznált. Teljesen elmerültem a gondolataimba, de egyszer ki csapódott az ajtó és Ashely volt az.

-Rob te teljese hülye vagy. – mondta kiabálva

-Hogy tehetted ezt Krisel? – kérdezte idegesen

-Ő hogy tehette velem. – mondtam neki felháborodva.

-Rob ő szeret téged, és soha sem használt ki. – mondta, de most már lágyult az arckifejezése.

-Tudod most is szenved és ráadásul még meg is betegedett. – Kristen beteg?Erre egy kicsit megijedtem nem akkor,hogy bármi baja is essen.

-Mi baja? Biztos bántja a lelkifurdalás. – mondtam egy kicsit gúnyosan.

-Rob! Te tényleg hülye vagy és én még azt hittem, hogy észhez térsz, de úgy látom, hogy ez reménytelen. – fogta magát és kiment az ajtón.

Teljesen össze vagyok zavarodva. Nem tudom, hogy mit higgyek.

Megint nyílt az ajtó, de az nem Ashely volt, hanem Taylor.

-Mit akarsz?- mondtam. –Már nincs semmi Kris és köztem.

-Bocsánatot szeretnék kérni. – mondta bánatosan – Hülyeséget csináltam, de csak azért mert féltettem Kristen , de rá kellet jönnöm , hogy te tényleg szereted és nem akarsz neki rosszat.

- Most mi van? – értetlenkedtem, de tényleg nem érettem semmit.

-Az , hogy hazudtam, amikor azt mondtam ,hogy játszadozik veled, meg hogy még mindig Mikot szereti. – de hülye vagyok el hittem ezt a hülyeséget és Kristenel pedig jól összevesztem. Csak én lehetek csak ekkora idióta.

-Kristen felhívott és teljesen ki volt kiszülve! Ő szeret téged. – szeret, istenem szeret én meg jól megbántottam.

- Hát csak ennyit akartam mondani . Szia – mondta és kiment az ajtón én még most sem tudtam meg szólalni csak bambultam ki a fejemből.

Elhatároztam , hogy holnap kiengednek a kórházból és elmegyek Kristenhez bocsánatot érni.

*

Mást nap gyorsan összeszedtem a holmiimat és gyorsan haza vittem és indultam Kristenhez.

Meg álltam vettem neki egy szép virágcsokrot azokból összeállítva, amiket szeret és még egy pezsgőt is vettem.

Felértem a pezsgőt lettem a földre és utána még ott tököl-észtem, hogy most megnyomjam azt a csengőt vagy ne.

/Kristen szemszöge/

Ott feküdtem az ágyamon és bambultam ki a fejemből és csak is Robra gondoltam.

Egy szer csak megszólalt a csengő és kiált ott Rob egy hatalmas csokorral a kezében.

-Szia – mondta bátortalanul.

-Szia mit akarsz – mondtam egy kicsit keményebben.

-Szeretnék bocsánatot kérni. – mondta szégyenlősen.

-Nem érdekel a bocsánatkérésed! Menj haza! – közöltem és becsaptam az ajtót és leültem az ajtó hoz.

/Rob szemszöge/

Annyira fájt, hogy becsapta az ajtót, de megérdemlem én viselkedtem ilyen hülyén.

Leültem az ajtó mellé és elkezdtem inni a pezsgőt.

/Kristen szem szöge/

Már vagy fél órája itt ültem, amikor meg hallottam Robot ő is egész végig az ajtó túloldalán ült.

-Én nem megyek el addig innét, amíg ki nem jössz és beszéljük meg a dolgokat. – mondta, de úgy hallottam, hogy már jócskán volt benne pia.

-Kristen szeretlek. Te vagy az életem már az óta szeretlek amióta megláttalak csak miattad mente el még az elején a meghallgatásra. – mondta és én nagyon elérzékenyültem és kinyitottam az ajtót.

Gyorsan felállt, de nagyon nem bírt meg állni a lábán és én persze egyből utána kaptam egy kicsit nehézkes volt, de megoldottam. Szépen lassan bevittem a szobába és lefektetem az ágyra ő addig százszor bocsánatot kért és ezerszer szerelmet vallott.

Párperc múlva már aludt is olyan édes volt és én csak néztem, ahogy egyenletesen szuszog. Közben simogattam az arcát. Aztán engem is elnyomott az álom szerelmem mellkasán.

5. fejez

/Rob szemszöge/

Reggel arra ébredtem, hogy mindenki itt van:Kella,Jakson,Nikki,Ashely,Chris,Taylor, és hát egyetlenem Kristen aki épp az arcomat simogatta.

-ohh… hát, sziasztok!

-Szia,te kis állom szuszék- mondta Ashely.

-Szevasz haver-köszönt Kellan na hogy vagy?- kérdezte

-Jól, kösz. – mondtam

Aztán a többiek is köszöntek.

-Látom már személyi ápolónőd is van. – vigyorgott Kellan,Krisre és rám nézve.

-Hát igen. – mosolyogtam Krisre.

-Amúgy mi…..- mondtam volna, de közbe vágott Nikki.

-Tudjuk már- mondta boldogan.

-Honnan?- kérdeztem.

-Hát kicsim nem bírtam magammal és kénytelen voltam meg mondani. Ne haragudj. – mondta szégyenlősen.

-Rád, hogy tudnék haragudni. – miközben mondtam megsimogattam az arcát ő meg összekulcsolta ujjainkat. Többiek boldogan néztek minket.

-De amúgy is tudtuk volna, ha nem mondja Kris. – mondta Taylor.

-Honnan?- kérdeztük egyszerre Krisel.

-Onnan, hogy láttuk, ahogy Kris egy csókot lehel a szádra. – mondta Jakson egy elégedett mosollyal. Kris eközben elpirult.

-De azt ugye tudjátok, hogy ezt nem jelenthetitek be ország világ előtt. – jelentette ki komolyan Chris.

-Miért? – kérdezte Kris egy kicsit ingerülten.

-Mert akkor a közönség nem hinné el a Bella és Jacob közötti szerelmet a filmben. - mondta.

-Esetleg majd a Breaking Dawn után. – mondta nyugtatásként, mert szerintem észrevette, hogy Krisben egy kicsit felmegy a pumpa. Nyugtatás képen megcirógattam az arcát. Ez hatott, mert el lágyult az arca.

- Na de mi megyünk – jelentette ki Chris.

-Igazad van Robnak pihenni-e kell. - helyeselt Ashely és ránk mosolygót.

-Na sziasztok - köszöntek el egyszerre.

-Sziasztok - köszöntünk mi is Krisel.

-Ugye tényleg nem haragszol?- kérdezte Krisz. Hogy tudnék rá haragudni.

-De Kris nagyon haragszok! – mondtam színészkedve láttam rajta, hogy nagyon megijedt így inkább folytattam – Azért mert ma meg sem csókoltál amióta felkeltem. – mondtam mosolyogva és láttam, hogy megkönnyebbült, és oda jött hozzám egy csókot adni.

-Tudod én nagyon szeretlek és nem tudnék rád haragudni. – miközben mondtam az arcát a két tenyerembe fogtam.

-Szeretlek . – mondta és én magamhoz húztam és lágyan megcsókoltam.

 Egyszer csak kicsapódott az ajtó.

-Kisfiam azt is az újságbók kell, megtudom, hogy kórházban vagy!? – na, igen az anyám el is felejtettem neki szólni. Meg hát minek is szóljak úgy is csak aggódna, na és tessék.

- Szia anya – mondtam de már ott ölelgettet meg puszilt.

-Jó napot Mrs  Pattinson. – köszönt szerelmem.

-Szervusz Krsiten! De létszíves tegezzél! – mondta anyám mosolyogva Krisre.

-Renden. – Kris is visszamosolygott

*

Anya már megérkezése után jött Lizzy is. Elmondtuk, hogy együtt vagyunk. Úgy vettem észre, hogy örültek neki. Aztán 1 óra múlva mentek is. Utána Kris felhívta szüleit és közölte velük ,hogy nincs többé Michaellel mert ,hogy velem van és engem szeret.

*

-Kicsim nem baj, ha én most haza megyek lefürödni és átöltözni. – kérdezte kibontakozva az ölelésemből,Kris.

-Nem baj, de nagyon siess – mondtam két csók közt.

-Hozzád mindig sietek. – suttogta a fülembe, és rajtam egy jól eső érzés futott át.

-Ajánlom is – mondtam és megcsókoltam

-Na szia , szeretlek! – mondta

-Szia , én is szeretlek. – mondtam és már kint is volt az ajtón.

*

Negyed óra múlva valaki bejött és az nem Kristen volt, hanem a bátya Taylor.

-Hy! Te meg mit keresel itt? – nem tudtam felfogni,hogy mit keres itt Kris bátya.

-Azért jöttem, mert hallom össze jöttél a húgommal. – láttam, hogy nagyon felment benne a pumpa.

-Igen és? – mondtam nyugodtan.

-Az van, hogy Kris nem szeret, téged csak azért van veled, mert sajnál. – jelentette ki gúnyosan.

-Nem ő azt mondta, hogy szeret! – most már bennem is felment a pumpa.

-Csak áltatott! Csak szánalomból van veled, és ő még mindig Mikeot szereti. – meg sem bírtam szólalni. Legbelül az annyira fájt.

-Csak ennyit akartál? – kérdeztem, a szívem már cafatokban állt!

-Igen, remélem megértetted. Na, szevasz – mondta és ki ment az ajtón.

Ezt nem hiszem el! Én meg hülye még azt hittem, hogy szeret engem. De ez csak állom volt egy szép állom. Erre elkezdtek a szemből folyni a könny, lehet, hogy gyengének látszok, de ez nagyon fáj!

/Kristen szemszöge/

Meg fürödtem, felvettem a tiszta ruhát, hívtam egy taxit és egyből indultam az életem szerelmemhez.

De jó két napon belül ki is engedik a kórházból. Nem tudom, de nem éreztem még senki iránt így még Mike után sem.

Végre oda értem a kórházhoz, és egyből mentem abba a szobába ahol Rob volt.

-Szia kicsim – köszöntem boldogan de ő nem volt boldog.

-Szia a Kristen, beszélnünk kell. – mondta és az arca olyan furcsa volt , olyan szomorú.

-Jó rendben, de miről? – kezdett nagyon rossz elő érzetem lenni.

-Rólunk. – mondta és én már éreztem, hogy baj lesz.

-Mit? –kérdeztem már egy kicsit idegesen.

-Tudom, hogy csak azért vagy velem, mert sajnálsz, és még mindig Mikeot szereted. – mondta és nekem meg elkerekedett a szemem. Egy hang sem jött ki a torkomon. Hogy gondolhat ilyen hülyeséget?

-Ezt honnan veszed? - kérdeztem. Ennyit kitudtam nyögni.

-A bátyád mondta. - én meg majd leestem a székről.

-Taylor? – kérdeztem.

-Igen – mondta.

- Kris én tényleg szerettelek és szeretlek és te meg így játszol velem. – mondta az arcán tiszta szomorúság volt.

-Rob én, tényleg szeretlek. – mondtam és már a könnyeimmel küszködtem.

-Jaj Kris ne játszd már itt magad. – ez nagyon fájt én nem tudom meg játszani magam, mert tényleg nagyon szeretem.

-Tudod Rob nagyon fáj, hogy jobban hiszel a bátyámnak, mint nekem. De nem érdekel, én akkor is szeretlek. – mondtam közben felálltam és kimentem az ajtón.

Nagyon haragudtam Robra, hogy jobban hisz a bátyámnak, mint nekem, és ez nagyon fájt.

Kiértem az korházból pont ott volt egy taxi beültem és haza mentem.

Na drágáim itt van az 5. fejezet remélem tetszeni fog.

Puszika!