5. fejez

/Rob szemszöge/

Reggel arra ébredtem, hogy mindenki itt van:Kella,Jakson,Nikki,Ashely,Chris,Taylor, és hát egyetlenem Kristen aki épp az arcomat simogatta.

-ohh… hát, sziasztok!

-Szia,te kis állom szuszék- mondta Ashely.

-Szevasz haver-köszönt Kellan na hogy vagy?- kérdezte

-Jól, kösz. – mondtam

Aztán a többiek is köszöntek.

-Látom már személyi ápolónőd is van. – vigyorgott Kellan,Krisre és rám nézve.

-Hát igen. – mosolyogtam Krisre.

-Amúgy mi…..- mondtam volna, de közbe vágott Nikki.

-Tudjuk már- mondta boldogan.

-Honnan?- kérdeztem.

-Hát kicsim nem bírtam magammal és kénytelen voltam meg mondani. Ne haragudj. – mondta szégyenlősen.

-Rád, hogy tudnék haragudni. – miközben mondtam megsimogattam az arcát ő meg összekulcsolta ujjainkat. Többiek boldogan néztek minket.

-De amúgy is tudtuk volna, ha nem mondja Kris. – mondta Taylor.

-Honnan?- kérdeztük egyszerre Krisel.

-Onnan, hogy láttuk, ahogy Kris egy csókot lehel a szádra. – mondta Jakson egy elégedett mosollyal. Kris eközben elpirult.

-De azt ugye tudjátok, hogy ezt nem jelenthetitek be ország világ előtt. – jelentette ki komolyan Chris.

-Miért? – kérdezte Kris egy kicsit ingerülten.

-Mert akkor a közönség nem hinné el a Bella és Jacob közötti szerelmet a filmben. - mondta.

-Esetleg majd a Breaking Dawn után. – mondta nyugtatásként, mert szerintem észrevette, hogy Krisben egy kicsit felmegy a pumpa. Nyugtatás képen megcirógattam az arcát. Ez hatott, mert el lágyult az arca.

- Na de mi megyünk – jelentette ki Chris.

-Igazad van Robnak pihenni-e kell. - helyeselt Ashely és ránk mosolygót.

-Na sziasztok - köszöntek el egyszerre.

-Sziasztok - köszöntünk mi is Krisel.

-Ugye tényleg nem haragszol?- kérdezte Krisz. Hogy tudnék rá haragudni.

-De Kris nagyon haragszok! – mondtam színészkedve láttam rajta, hogy nagyon megijedt így inkább folytattam – Azért mert ma meg sem csókoltál amióta felkeltem. – mondtam mosolyogva és láttam, hogy megkönnyebbült, és oda jött hozzám egy csókot adni.

-Tudod én nagyon szeretlek és nem tudnék rád haragudni. – miközben mondtam az arcát a két tenyerembe fogtam.

-Szeretlek . – mondta és én magamhoz húztam és lágyan megcsókoltam.

 Egyszer csak kicsapódott az ajtó.

-Kisfiam azt is az újságbók kell, megtudom, hogy kórházban vagy!? – na, igen az anyám el is felejtettem neki szólni. Meg hát minek is szóljak úgy is csak aggódna, na és tessék.

- Szia anya – mondtam de már ott ölelgettet meg puszilt.

-Jó napot Mrs  Pattinson. – köszönt szerelmem.

-Szervusz Krsiten! De létszíves tegezzél! – mondta anyám mosolyogva Krisre.

-Renden. – Kris is visszamosolygott

*

Anya már megérkezése után jött Lizzy is. Elmondtuk, hogy együtt vagyunk. Úgy vettem észre, hogy örültek neki. Aztán 1 óra múlva mentek is. Utána Kris felhívta szüleit és közölte velük ,hogy nincs többé Michaellel mert ,hogy velem van és engem szeret.

*

-Kicsim nem baj, ha én most haza megyek lefürödni és átöltözni. – kérdezte kibontakozva az ölelésemből,Kris.

-Nem baj, de nagyon siess – mondtam két csók közt.

-Hozzád mindig sietek. – suttogta a fülembe, és rajtam egy jól eső érzés futott át.

-Ajánlom is – mondtam és megcsókoltam

-Na szia , szeretlek! – mondta

-Szia , én is szeretlek. – mondtam és már kint is volt az ajtón.

*

Negyed óra múlva valaki bejött és az nem Kristen volt, hanem a bátya Taylor.

-Hy! Te meg mit keresel itt? – nem tudtam felfogni,hogy mit keres itt Kris bátya.

-Azért jöttem, mert hallom össze jöttél a húgommal. – láttam, hogy nagyon felment benne a pumpa.

-Igen és? – mondtam nyugodtan.

-Az van, hogy Kris nem szeret, téged csak azért van veled, mert sajnál. – jelentette ki gúnyosan.

-Nem ő azt mondta, hogy szeret! – most már bennem is felment a pumpa.

-Csak áltatott! Csak szánalomból van veled, és ő még mindig Mikeot szereti. – meg sem bírtam szólalni. Legbelül az annyira fájt.

-Csak ennyit akartál? – kérdeztem, a szívem már cafatokban állt!

-Igen, remélem megértetted. Na, szevasz – mondta és ki ment az ajtón.

Ezt nem hiszem el! Én meg hülye még azt hittem, hogy szeret engem. De ez csak állom volt egy szép állom. Erre elkezdtek a szemből folyni a könny, lehet, hogy gyengének látszok, de ez nagyon fáj!

/Kristen szemszöge/

Meg fürödtem, felvettem a tiszta ruhát, hívtam egy taxit és egyből indultam az életem szerelmemhez.

De jó két napon belül ki is engedik a kórházból. Nem tudom, de nem éreztem még senki iránt így még Mike után sem.

Végre oda értem a kórházhoz, és egyből mentem abba a szobába ahol Rob volt.

-Szia kicsim – köszöntem boldogan de ő nem volt boldog.

-Szia a Kristen, beszélnünk kell. – mondta és az arca olyan furcsa volt , olyan szomorú.

-Jó rendben, de miről? – kezdett nagyon rossz elő érzetem lenni.

-Rólunk. – mondta és én már éreztem, hogy baj lesz.

-Mit? –kérdeztem már egy kicsit idegesen.

-Tudom, hogy csak azért vagy velem, mert sajnálsz, és még mindig Mikeot szereted. – mondta és nekem meg elkerekedett a szemem. Egy hang sem jött ki a torkomon. Hogy gondolhat ilyen hülyeséget?

-Ezt honnan veszed? - kérdeztem. Ennyit kitudtam nyögni.

-A bátyád mondta. - én meg majd leestem a székről.

-Taylor? – kérdeztem.

-Igen – mondta.

- Kris én tényleg szerettelek és szeretlek és te meg így játszol velem. – mondta az arcán tiszta szomorúság volt.

-Rob én, tényleg szeretlek. – mondtam és már a könnyeimmel küszködtem.

-Jaj Kris ne játszd már itt magad. – ez nagyon fájt én nem tudom meg játszani magam, mert tényleg nagyon szeretem.

-Tudod Rob nagyon fáj, hogy jobban hiszel a bátyámnak, mint nekem. De nem érdekel, én akkor is szeretlek. – mondtam közben felálltam és kimentem az ajtón.

Nagyon haragudtam Robra, hogy jobban hisz a bátyámnak, mint nekem, és ez nagyon fájt.

Kiértem az korházból pont ott volt egy taxi beültem és haza mentem.

Na drágáim itt van az 5. fejezet remélem tetszeni fog.

Puszika!