4.fejezet

/Rob szemszöge/

Nem más állt ott mit Michael.

-Ő…Szia….bejöhetek? – kérdezte félve, tétován.

-Persze! – mondtam biztatóan láttam rajta, hogy nagyon bántja a dolog.

-Azért jöttem, mert bocsánatok szeretnék kérni. Nagyon hülyén viselkedtem, de nagyon féltékeny voltam. – úgy láttam tényleg nagyon megbánta.

-De már megnyugodtam és beláttam nem csak azt kell nézni, hogy mi jó nekem.

-Az a lényeg, hogy Kristen szeret téged és úgy vettem észre, hogy te is nagyon szereted. – én még meg sem bírtam szólalni annyira meglepett.

-Én csak annyit kérek tőled, hogy tedd, őt boldoggá óvd, véd, és soha ne bántsd meg! – kérte és egyben parancsolta is.

-Ez csak természetes. – most először szólaltam meg.

Egyszer csak kinyílt- Rob jó lesz….- lefagyott.

-Hát te meg mit keresel itt? – kérdezte szerelmem idegesen.

-Kicsim nyugi Mike csak bocsánatot kért. – mondtam. Erre Kristen értetlenül nézett.

-Igen azért jöttem és Kris szeretnék tőled is bocsánatot kérni. – mondta Mike.

-Jó, rendben - ennyi volt a válasza.

-Na akkor én mennék is!Rob jobbulást és még egyszer bocs!. – mondta, nem is olyan szemét.

-Jó, köszi és semmi baj. – mondtam nyugodtan és egy kis mosoly küldtem felé ő is halványan visszamosolygott.

-Na akkor sziasztok.

-Szia - mondtuk együtt Krisel.

-Még, hogy megbánta! – morogta Kristen.

-Tényleg megbánta. – mondtam közben megsimogattam arcát.

-Azt mondta, hogy óvjalak, szeresselek és, hogy soha ne bántsalak meg.

-Kristen biztos, hogy nem szereted? – kérdeztem, lehet csak összezavarodott és még mindig öt szereti a szíve mélyén.

-Igen. – mondta ki határozottan.

- Én csak téged szeretlek senki mást – közben hozzám bújt és szorosan át ölelt!És az én szívemről egy kő omlott le, olyan boldog voltam, hogy ezt mondja.

*

-Kicsim már késő van, menj haza aludni. – mondtam neki lágyan.

-Nem!Én veled szeretnék lenni. – mondta nagyon határozottan,

-De…- mondtam volna, de ő rátéte az úját a számra.

Nem , Rob szeretlek és veled szeretnék lenni. – közben megsimogatta az arcomat. Olyan kis makacs.

-Olyan makacs vagy! – mondtam és közelebb húztam.

-Igen? – kérdően nézet rám és az egyik szemöldökét felhúzta.

-Igen – válaszoltam és megfogtam, magamhoz húztam és megcsókoltam.

-Az én makacs nőszemélyem arra is nemet mond, hogy feküdjön mellém és aludjon velem? – kérdeztem csibészesen.

-Hát… őőő..nem is tudom. – kacérkodott.

-Erre a makacs nőszemély nem mondhat nemet. – mondta és beférkőzött mellém az kórházi ágyba.

-Szeretlek – nyilatkoztam és meg pusziltam a feje búbját.

-Én is mindennél jobban. – közölte és megcsókolt aztán vissza feküd a mellkasomra. Olyan jó volt, hogy itt tudhatom magam mellet.

-Amúgy kicsim holnap jönnek Ashelyék meglátogatni téged! – közölte egy puszi kíséretében.

-Rendben van! De hallod ők tudják,hogy mi együtt vagyunk? – kérdeztem

-Nem azt hiszem. – mondta elgondolkodva.

-De szerintem örülni fognak neki.

-Remélem. – és ha lehet még jobban hozzám bújt.

-Az ország világ előtt felvállaljuk? – kérdezte.

-Húú,hát nem tudom ezt még meg kell beszélni Chrisel. De majd holnap megbeszéljük, most aludjunk rendben? – kérdeztem mosolyogva.

-Rendben .- visszamosolygót és szájon puszilt aztán vissza feküd a mellkasomra,és csak öltük és öleltük egymást valamint így aludtunk el.

Hát nem tudom, hogy milyen lett!De majd döntsétek el ti!Ja és azt tudom,hogy még most sem olyan hosszú!!:):D

Puszillak titeket.