2.fejezet

/Kristen szemszöge/

-őőő… - tétováztam most mit mondjak neki? - Mike ez nekem még túl korai ne haragudj. – mondtam neki, de láttam az arcán a szomorúságot és csalódást utána pedig a dühöt.

- Nem Kris nem az a baj, hogy nem vagy felkészülve rá, ha nem az, hogy már nem szeret igaz? - kérdezte mérgesen.

- Mike… én…őő…én szeretlek de nem szerelemből. –mondtam neki már sírva. Most ezt tényleg ki mondtam?

- Tudtam, akkor én most elmegyek - mondta és már kint is volt.

Jaj, hülye Kristen most jól megbántottam, hát ez nagyszerű.

Most még jobban sírtam és összegömbölyödtem a földön. Egy kis idő múlva felhívtam Ashelyt és elmondtam neki mindent. De egy valamit nem, hogy Robot szeretem!

/Rob szemszöge/

Ott ültem tv előtt már a 10. sörrel a kezemben. Egyszer csak megszólalt a csengő. Kinyitottam és Kellan volt

-Szia Kellan! Mi járatban?- - kérdeztem

-Hy Rob! Csak azért, hogy megnézzem, mi van veled! Ashely mondta mi előtt elmentél, a megbeszélésről te nagyon furcsa voltál. Mi baj? – kérdezte, Kellant nagyon bírtam, mint havert meg a hülyeségeit is.

- Voltál már úgy,hogy szerettél valakit, de az a valaki nem lehet a tied?

- Húú hát azt hiszem nem. De kiről van szó?

- Kristenről – mondtam

- Tudtam, hogy innen fúj a szél. Na idefigyel mi az,hogy nem lehet a tied?

- Mert Michaellel van. –mondtam fájdalmasan

- Tévedsz – mondta mosolyogva

- Mi? De hát együtt vannak.

- Nem Michael megkérdte a kezét de Kris nemet mondott. – hát ezt nem hiszem el teljesen ledöbbentem talán… nem Rob nem azért mondott nemet Michaelnek, mert engem szeret. Biztos, hogy nem

- De majd ha átgondolja Kris biztosan igent mond. –mondtam szomorúan.

- Nem hiszem. Azt mondta, hogy már nem szerelmes belé. – hát teljesen ledöbbentem én már nem tudom, mit higgyek.

Rob! Mennyel hozzá! – nem is mondta, hanem már utasította.

Úgy gondolod? – kérdeztem

Igen, na indulj már 1-2.

/Kristen szemszöge/

Már majdnem nem aludtam mikor kopogtak.

-Ki az? – kérdeztem

-Én, Rob. – mondta és majdnem elájultam és egyből kinyitottam az ajtót.

-Szia. – mondtam és majd nem neki ugrottam annyira örültem neki.

-Szia, úgy gondoltam át nézzek egy kicsit. - mondta és egy kicsit elszégyellte magát de miért?

-Gyere be nyugodtan. –mondtam és beengedtem

-Tényleg nem zavarok? – kérdezte, jaj, annyira édes!

-Jaj, hát persze, hogy nem. Kérsz valamit inni.

Nem, köszönöm hallottam, hogy mi történt Mikel meg veled. – mondta lehajtott fejel.

Gondoltam, hogy már elújságolták holnap már a címlapon lesz. – mondtam

Hát igen. – mondta, húú úgy megcsókolnám nem Kris ő egy barát csak barát.

-Tényleg nem szereted már? – kérdezte zavartan

-Hát már nem vagyok belé szerelmes. – mondtam nyugodtan

-Akkor ki be vagy? – kérdezte közben a szememet fürkészte.

Nem tudom mi ütött belém, de ki jött belőlem és kimondtam.

-Beléd. – Jézusom tényleg ki mondtam?

Nem szólt semmit csak mosolygott beletúrt a hajamba és magához húzott és megcsókolt. Ez az a csók, amire már régen várok már éreztem, hogy a nyelvünk is vadtáncba kezdenek. De valaki megzavart minket

-Hallod Kris! – mondta, de közben lefagyott.

-Ez meg mit keres itt? – kérdezte idegesen.

-Mike nyugodja meg.

-Hogy tudnék megnyugodni. – mondta és neki rontott Robnak.

-Mike állj elég! – kiabáltam

De már csak egy váza törést hallottam és Rob a földön feküdt.

 Hát nem tudom, hogy milyen lett ez sem lett olyan hosszú, de remélem tetszett!! Puszillak titeket!!:):D