6.fejezet

Bocsánat, de ez sem lett valami hosszú (rövid lett) remélem, nem haragudtok érte.

/Kristen szemszöge/

Egész úton csak sírtam, hogy tehetett ilyet a bátyám. Haza értem egyből felhívtam.

-Szia húgi! –mondta kedvesen,nyájasan, szemétláda hiába a testvérem nagyon haragudtam rá.

-Hogy tehetted ezt velem? – már ordítottam bele a készülékbe.

-Mit ? – ja persze itt játssza a kis ártatlan. – Ne szórakozz, tudod te bementél ma Robhoz a kórházba.

-Ja az,csak észhez térítettem. – mondta nyugodtan.

-Persze tönkretettél engem és őt is – már nagyon ideges voltam.

-Taylor én soha semmilyen barátnődet nem „térítettem észhez”, én mindig azt néztem, hogy neked jó legyen és boldog legyél.

-És erre mit kapót cserébe tönkreteszel. – mondtam már zokogva.

-Bocsánat. – mondta bánatosan.

-Mindegy Taylor Rob nagyon haragszik rám.

-Sajnálom. – mondta szomorúan.

-Sajnálommal nincs minden megoldva Rob még ugyan úgy haragszik rám.

-Na de hadlyuk, szevasz. – mondtam és lecsaptam a telefont.

Lefeküdtem az ágyra és csak sírtam és sírtam. Közben beszéltem Ashelyvel is és minden elmondtam.

Másnap ki sem-mozdultam a lakásból és azt hiszem még beteg is lettem Ashely meg Nikki nagyon aggódtak.

/Rob szemszöge/

Reggel, ahogy felébredtem egy hatalmas lyukat éreztem a szívemben. Hiányzott Kristen! Nagyon fájt, hogy kihasznált. Teljesen elmerültem a gondolataimba, de egyszer ki csapódott az ajtó és Ashely volt az.

-Rob te teljese hülye vagy. – mondta kiabálva

-Hogy tehetted ezt Krisel? – kérdezte idegesen

-Ő hogy tehette velem. – mondtam neki felháborodva.

-Rob ő szeret téged, és soha sem használt ki. – mondta, de most már lágyult az arckifejezése.

-Tudod most is szenved és ráadásul még meg is betegedett. – Kristen beteg?Erre egy kicsit megijedtem nem akkor,hogy bármi baja is essen.

-Mi baja? Biztos bántja a lelkifurdalás. – mondtam egy kicsit gúnyosan.

-Rob! Te tényleg hülye vagy és én még azt hittem, hogy észhez térsz, de úgy látom, hogy ez reménytelen. – fogta magát és kiment az ajtón.

Teljesen össze vagyok zavarodva. Nem tudom, hogy mit higgyek.

Megint nyílt az ajtó, de az nem Ashely volt, hanem Taylor.

-Mit akarsz?- mondtam. –Már nincs semmi Kris és köztem.

-Bocsánatot szeretnék kérni. – mondta bánatosan – Hülyeséget csináltam, de csak azért mert féltettem Kristen , de rá kellet jönnöm , hogy te tényleg szereted és nem akarsz neki rosszat.

- Most mi van? – értetlenkedtem, de tényleg nem érettem semmit.

-Az , hogy hazudtam, amikor azt mondtam ,hogy játszadozik veled, meg hogy még mindig Mikot szereti. – de hülye vagyok el hittem ezt a hülyeséget és Kristenel pedig jól összevesztem. Csak én lehetek csak ekkora idióta.

-Kristen felhívott és teljesen ki volt kiszülve! Ő szeret téged. – szeret, istenem szeret én meg jól megbántottam.

- Hát csak ennyit akartam mondani . Szia – mondta és kiment az ajtón én még most sem tudtam meg szólalni csak bambultam ki a fejemből.

Elhatároztam , hogy holnap kiengednek a kórházból és elmegyek Kristenhez bocsánatot érni.

*

Mást nap gyorsan összeszedtem a holmiimat és gyorsan haza vittem és indultam Kristenhez.

Meg álltam vettem neki egy szép virágcsokrot azokból összeállítva, amiket szeret és még egy pezsgőt is vettem.

Felértem a pezsgőt lettem a földre és utána még ott tököl-észtem, hogy most megnyomjam azt a csengőt vagy ne.

/Kristen szemszöge/

Ott feküdtem az ágyamon és bambultam ki a fejemből és csak is Robra gondoltam.

Egy szer csak megszólalt a csengő és kiált ott Rob egy hatalmas csokorral a kezében.

-Szia – mondta bátortalanul.

-Szia mit akarsz – mondtam egy kicsit keményebben.

-Szeretnék bocsánatot kérni. – mondta szégyenlősen.

-Nem érdekel a bocsánatkérésed! Menj haza! – közöltem és becsaptam az ajtót és leültem az ajtó hoz.

/Rob szemszöge/

Annyira fájt, hogy becsapta az ajtót, de megérdemlem én viselkedtem ilyen hülyén.

Leültem az ajtó mellé és elkezdtem inni a pezsgőt.

/Kristen szem szöge/

Már vagy fél órája itt ültem, amikor meg hallottam Robot ő is egész végig az ajtó túloldalán ült.

-Én nem megyek el addig innét, amíg ki nem jössz és beszéljük meg a dolgokat. – mondta, de úgy hallottam, hogy már jócskán volt benne pia.

-Kristen szeretlek. Te vagy az életem már az óta szeretlek amióta megláttalak csak miattad mente el még az elején a meghallgatásra. – mondta és én nagyon elérzékenyültem és kinyitottam az ajtót.

Gyorsan felállt, de nagyon nem bírt meg állni a lábán és én persze egyből utána kaptam egy kicsit nehézkes volt, de megoldottam. Szépen lassan bevittem a szobába és lefektetem az ágyra ő addig százszor bocsánatot kért és ezerszer szerelmet vallott.

Párperc múlva már aludt is olyan édes volt és én csak néztem, ahogy egyenletesen szuszog. Közben simogattam az arcát. Aztán engem is elnyomott az álom szerelmem mellkasán.