9.fejezet

Ne haragudjatok de ez nem lett most olyan hosszú mint az előző nem jött az ihlet.:):D

De ne aggódjatok!:):D

Puszilak titeket.

/Rob szemszöge/

Már percek óta bambulok ki a fejemből Kristen kisbabát vár, apa leszek teljesen sokkot kaptam, de egy olyan boldogság érzés elfogott.

-Rob mondj, már valamit könyörgök! – mondta és el kezdett sírni.

-Tudtam, hogy nem fogsz örülni. – mondta és zokogott. Nem szeretem, így látni soha nem is szerettem, ha sír.

-Nem Kris én nagyon boldog vagyok. – megfogtam, felemeltem és megpörgettem.

-Tényleg őrülsz? – kérdezte szipogva.

-Persze kincsem én vagyok a legboldogabb. –mondtam és megcsókoltam. Aztán lehajoltam a hasához.

-Szia kicsikém itt van apuci. – mondtam és egy csókokat lehetem szerelmem pocakjára ő pedig közben simogatta hajamat.

*

Egész este csak a kicsiről beszélgettünk.

*

/Kristen szemszöge/

Annyira boldog voltam, hogy Rob is akarja ezt a kicsit és őröl neki.

Reggel ara ébredtem, hogy Rob a hasamat csókolgatja és simogatja.

-Szia édes! – köszöntem neki boldogan.

-Szia – mondta közben oda kúszott hozzám és csókot lehet számra.

-Látom már most elkezdted kényeztetni a kicsinket!  - mondtam vigyorogva.

-Hát igen! Kris én vagyok a legboldogabb a világon, azért mert vagy nekem, és mert lesz egy kis bébink. – mind végig még mondta a pocakomat simogatta és látszott rajta a boldogság. Erre egy kicsit elérzékenyültem és elkezdtem pityeregni.

-Nagyon szeretlek, Rob! – mondtam pityeregve és hozzá bújtam.

-Jaj, kicsim ne sírj. – nyugtatgatott és közben még jobban ölelt. Egyre többször érzékenyülök el. Ebből is látszik, hogy állapotos vagyok.

-De kicsim mi lesz a forgatással és mi lesz avval, hogy nem mondhatja el senkinek, hogy egy pár vagyunk, úgy is észre fogják, venne a gömbölyödő pocakomat.

-Meg beszéljük majd David Sladerel, és nem akarom titkolni a kapcsolatunkat, azt, szeretném, ha mindenki tudja, hogy az enyém vagy és gyermeket várunk.– olyan jó volt, amiket mondott. Adtam neki egy puszit az arcára és még szorosabban öleltem.

-Csinálok reggelit jó? – kérdezte.

-Jó. – egyeztem bele, mert már farkas éhes voltam.

*

-Kicsim szerintem el kellene mondanunk ezt a kis picit a többieknek. – tettem a kezem a hasamra.

-Igen, igazad, de szerintem először a családnak kell elmondani.

-Igen, tudod, mit holnap elmegyünk hozzánk és utána elmegyünk a te szüleidhez. Mit szólsz?- kérdeztem.

-Nagyszerü! - mondta és ő is rátette a hasamon lévő kezemre a kezét.

-Kicsim éhes vagyok! – jelentettem ki ő csak mosolygót és megpuszilt.

-Mit kívánsz? – kérdezte figyelmesen.

-Hát most valami édeset ennék, mondjuk somlóit vagy tortát. – mondtam és közben megnyaltam a számat. Ő csak nevetett.

-Még csak az elején vagy a terhességnek és már ilyen kívánós vagy mi lesz veled később. – mondta mosolyogva és utána megcsókolt.

-Na gyere menjünk egy cukrászdába. – megfogta a kezem és húzni kezdett.

Kint a kocsiban Rob vezetett és közben a másik keze a hasamon pihent az én kezem meg rajtam.

Oda értünk rendeltünk és beültünk a leghátasobb asztalhoz ahol nagyon senki sem vett észre így foghattuk egy más kezét.

*

Másnap elmentünk hozzánk és Rob szüleihez nagyon jól fogadták a hírt? Nagyon örültek, hogy nagy szülök, lesznek. Annyit ölelgettek engem, hogy Rob már félt, hogy valami bajom lesz. Nem is ő lenne, ha nem féltene folyton.

Már csak a kollégák maradtak össze is hívtuk őket.

-Sziasztok ! –köszöntünk Robal.

-Sziasztok miért hívtatok ide minket? – kérdezte David.

-Beszeretnénk valamit jelenteni. – mondta Rob én már annyira izgultam, hogy mit fognak szólni.

-Igen és mit? – kíváncsiskodott Ashely.

-őő…hát…mi…kisbabát várunk. - jelentettem be.