10 fejezet

Na sziasztok csajok meghoztam az 10 fejezetet nem tudom,hogy tetszeni fog-e!Remélem igen!!:)

Nem lett esem olyan hosszú!:(

/Krsiten szemszöge/

Mindenki némám bambult ki a fejéből, de aztán elkezdtek éljenezni és a nyakunkba ugrottak és gratuláltak, csak egy valaki nem David. Tudtuk, hogy ez nem fog könnye menni.

-David te mit szólsz? – Kérdezte szerelmem

-Sajnálom gyerekek, de ennek nem tudok örülni. – mondta keményen, na, igen ettől féltem.

-A film miatt? – kérdezte Rob.

-Igen, most vagy veletek csinálom meg vagy másokkal. – mondta.

-És miért ne lehetne megcsinálni velünk a filmet? – értetlenkedtem.

-Kristen, terhes vagy és a szerződést is megszegtétek.

-De én ezt akkor sem értem? – értetlenkedtem még mindig, de kezdtem nagyon ideges lenni.

-Kristen ezen mit nem értesz, megmondom az őszintét vagy elvettetitek, a gyereket vagy el köszöntök a munkától. – mondta durván, én azt hittem majd elájulok és láttam, hogy Rob is nagyon ideges lett.

-Hogy mondhatsz ilyet te mocskos? – ordibált Rob.

És már neki akart esni Davidnek de Kallen és Jakson le fogta.

-Kicsim nyugi! Menjünk haza. –mondtam közbe simogattam a mellkasát.

-Nem! Addig nem még ennek a mocskosnak bennem verem a képét. – mondta idegesen.

-Ne, kicsim gondolja a picinkre! – mondtam és közbe ellágyult az arca.

-Jó rendben van. – mondta és a fiúk közben elengedték.

-De David akkor mi inkább elbúcsúzunk a filmtől. –mondta és elkezdett húzni a kijárat felé. A többiek csak néztek. Egyet értettem Robal , hogy mondhat ilyet David.

Beültünk az autóba 10 perc alatt otthon is voltunk.

-Kicsim, nyugi engem is a szíven ütött, hogy mondhat ilyet, azaz aljas.

-De létszíves nyugodj meg! Mert ha nem akkor… én-nem bírtam befejezni a mondatott, mert nagyon megszédültem.

-Jaj kicsim jól vagy?  - kapott utánam Rob.

-Persze csak egy kicsit megszédültem. – mondtam nyugtatásképpen.

-Feküdj le egy kicsit én addig hozok valami innivalót és ételt. Mit kérsz? – olyan édes, amikor ilyen figyelmes.

-Ő jól esne egy tea, meg egy kis milánói. - mondtam

-Rendben van már is hozom. - mondta és adott egy csókot.

-Ja és várj, desszertnek pedig kérek egy bizonyos Mr Pattinsot. – mondtam kacéran.

-Rendben áll szolgálatára, de el löszsör is hoz magának egy teát és milánóit aztán pedig csak is öné lehet. – mondta avval az édes mosolyával és közben magához húzott és megcsókolt. Örülök, hogy legalább már nem ideges.

*

1 óra múlva megkaptam „Mr. Robert Pattinson ő nagyságát”. Persze most sokkal óvatosabbak voltunk, mert ez a kicsi lény itt volt a pocakomban.

*

Reggel arra eszméltem fel, hogy finom étel illat járja be a házat. Na meg arra, hogy Rob nincs mellettem. Kimásztam az ágyból és kimentem hozzá.

-Szia édes- köszöntem neki és átöleltem.

-Szia szerelmem, hogy aludtál? – kérdezte engem ölelve.

-Jól! – mondta és még mindig öleltem és a mellkasára hajtottam a fejem és jól hozzá bújtam.

-Csináltam neked reggelit. – mondta elégedetten.

-Köszönöm. –hálám jeléjül adtam neki egy csókot.

*

Reggeli után elmentünk bevásárolni, mert már üres a hűtő, mivel én kifogyasztottam. És megbeszéltük Robbal, hogy nem érdekel az, hogy nem mondhatjuk el, hogy együtt vagyunk. Ezért kézen fogva mentünk el a boltba.

Volt egy két fotós, de nem olyan őrjítően sok csodálkoztunk is Robbal.

*

Haza érve megnéztem a telefonomat, amit persze sikeresen itthon hagytam és 10 nem fogadott hívás volt Ashely volt az. Visszahívtam.

-Szia Ashely kerestél? - mondta

-Igen, hallod az egész stáb felmondott Davidnek, mert, hogy veletek így bántak és amúgy is nélkületek nem is lenne jó a film. – ahogy mondta, olyan boldogság érzés járt át.

Még vagy fél órát beszélgettünk aztán mentem megnézni Robot.

Olyan édes volt ott ült a Tv előtt és bealudt valamilyen filmen.

Oda bújtam hozzá betakartam magunkat és én is álmodtam vele együtt.

/Rob Szemszöge/

Éreztem, ahogy Kris idebújik mellém is betakarja magunkat.

Olyan jó, hogy itt van velem és a kis csöppségről ne is beszéljünk, de még mindig berágok, ha arra gondolok, amit David mondott.

Kicsit még morogtam aztán mély álomba csöppentem.

*

A telefonom riasztott föl. Kristen még mindig szunyókált.

-Haló – szóltam bele a telefonba álmos hangon

-Szia Rob, David vagyok. – mondta és engem elöntött a düh

-Mit akarsz? -  kérdeztem bunkón.