3.fejezet

3. fejezet

/Kristen szemszöge/

Ott feküdt és a fején egy mély vágás volt. Egyből oda mentem hozzá és letérdeltem mellé.

-Rob! Szerelmem! – mondtam neki közben simogattam az arcát és a könnyeimmel küszködtem.

-Ezt akartad ugye? – kérdeztem Mikeot már szinte ordítva.

-Én….Nem…..Nem. – mondta láttam, hogy igazat mond és egy kicsit sokkot is kapót.

Egyből elővettem a telefon és hívtam a mentőket.

10 perc múlva már itt is voltak. Én Robbal mentem és egész végig fogtam a kezét.

Mikenak mondtam jobb lesz, ha nem jön, inkább maradjon otthon. Láttam rajta, hogy nagyon megbánta, hogy neki rontott Robnak. De nem érdekel bánja csak, senki sem bánthatja az én életem értelmét.

*

Amíg megvizsgálták Robot és bekötözték a fejét, amin egy nagyon csúnya vágás volt. Addig felhívtam a többieket, hogy mi történt.

*

A doktor azt mondta nincsen, semmi komoly baja csak pihennie kell, de bemehetek hozzá. Hát még szép, hogy bemegyek hozzá akkor is bementem volna, ha nem lenne szabad.

Benyitottam és ott feküd és békésen alud. Oda ültem mellé és megfogtam a kezét.

-Oh,Rob szerelmem mit tett veled ez a hülye Mike. – nem bírtam zokogva ráborultam.

/Rob szemszöge/

Minden tiszta sötét mi történt velem? Csak arra emlékszek, hogy Mike nekem támadt. Ja, igen és elestem és a váza a fejemre esett.

De mi ez a hang? 100 közül is meg ismerem ezt a hangot!Kristen az és sír?! Nem, nem szeretem, ha sír. Rob nyisd ki a szemed menni fog mondtam magamnak. Sikerült, de azaz erős fény majd nem meg vakított. Amikor sikerült teljesen tisztán látnom, megláttam őt. Ott ült és a feje a kezemre volt hajtva és zokogott.

-Kristen! – mondtam

-Oh, Rob – mondta és egyből megcsókolt.

-Szeretlek!Szeretlek!Szertlek! – mondta miután megcsókolt, és megölelt.

-Én is szeretlek – mondtam én is és megöletem, de nem sikerült olyan nagyon, mint ahogy ő ölelt.

-Jól vagy? Fáj valamid? – kérdezte aggódva.

-Egy kicsit a fejem, de nem vészes. – mondtam nyugodtan

-Az a hülye Mike! – mondta mérgesen

-Csss – mondtam és meg cirógattam az arcát. Ő meg megfogta a kezem és a tenyerembe csókolt.

-Na jó felejtsük el Mikeot! – mondta és megcsókolt.

-Én is így gondoltam. – mosolyogtam és visszahúztam még egy csókra.

-Éhes vagy? – kérdezte

-Őőőő…hát igen – mondtam

-Akkor hozok valamit. – indult is volna, de én megfogtam a csuklóját.

-Ne még ne. – mondtam neki úgy viselkedtem, mint egy 5 éves aki nem bír az anyukája nélkül aludni.

-De Rob éhes vagy és engem nem tudsz megenni a tudtom szerint.

-Vagy át változtál Edwardá és ki akarod szívni a vérem? – én csak mosolyogtam rajta és magamhoz húztam és megcsókoltam.

-Ígérem, sietek – mondta mikor elváltak ajkaink.

Szeretlek – mondta és ki ment az ajtón.

Én is, és is. – suttogtam magam elé.

El sem hiszem, hogy szeret és aggódik értem. Erről álmodoztam! Én vagyok a világ legboldogabb embere!Végre nem csak gondolatban csókolhatom meg hanem igazából is.

Egyszer csak az ajtó nyílt. Kris?Nem ő nem lehet, most ment ki lehet az? Meg fordultam és ki más állt ott.

Nem más, mit!

Remélem, tetszet!:) Igaz essem hosszú még annyira!(Bocsánat)

Puszi:Gini!:)