13.fejezet

Blogger Templates
Blogger Backgrounds
MySpace Comments

Na drágáim meghoztam az új fejit igaz 3 hónapig kellet rávárni
Na pusza!:)
És jó olvasást!

(Rob szemszöge)

Kristen ma délután engedik ki a kórházból és úgy tervezem,hogy ma este megkérem a kezét.

Nagyon remélem igent fog mondani.:)De ha nem abba is belenyugszok és majd várok.

 #

-Kicsim,minden összepakoltál?-kérdeztem kedvesemet.

-Igen persze indulhatunk.-mondta és megfogta a kezem.

Be pakoltunk a kocsiba és szálltunk volna be ha Kris meg nem szédül.

-Jaj,édesem jól vagy?-kérdeztem aggodalmasan.

-Igen,szuperül vagyok csak egy kicsit éhesek vagyunk.-mondta mosolyogva és megsimogatta a pocakját.Én meg nyomtam egy puszit a szájára?

-Csak ennyit kapok?-kérdezte durcásan.

-Jaj,kicsim,-mondtam mosolyogva.-Mondtam már menyire szeretlek?

-Hát....-kezdte de nem bírta befejezni mert egy forró csókot adtam a szájára.

-Hát az igazság szerint nem.-mondta incselkedve amikor elszakadtunk egymástól.

-Igen?-kérdeztem és még egy csókot adtam neki.

Egyre jobban kezdtünk volna belemerülni de én megájt parancsoltam.

-Szerelmem,ne itt,jó?

-Miért?Kívánlak!

-Mert itt túl sokan vannak és a lányunkra is vigyázni kell.-mondtam és közben rá tettem a kezem Kristen pocakjára.

-Igazad van.-ismeretebe és rásimította a kezét a pocakján lévő kezemre.

Útközben már nagyon izgultam,hogy hogy-fog alakulni az vacsora.Mát otthon minden elő van készítve.
Nem is tudom mit csináltam volna akkor ha valami bajuk lett van Kriséknek.
Szerintem megbolondultam volna a fájdalomba.
De sajnos Kristen észre vette az idegességemet.

-Mi a baj szíven olyan idegesnek tűnsz minden rendben?

-Persze kicsim,csak tudod nem tudom mit csináltam volna ha veled és a kicsivel valami lett volna.-mondtam el lényegében a fele igazságot.
-Rob,ilyenre ne is gondolj itt vagyok,itt vagyunk.-simított végig az arcomon.
-Szeretlek-vallottam neki szerelmet.
-Én is nagyon szeretlek.-mondta ő is.

#

Be lépve a lakásba Kristenek tátva maradt a szája.
-Te...te..vacsorát csináltál nekem?.-mondta a meghatódottságtól könnyes szemmel.
-Igen,mert megérdemled és mert szeretlek,de nagyon,de nagyon.-vallottam ismét szerelmet cserébe kaptam egy szenvedélyes forró csókot.
-Én is nagyon szeretlek,nem is tudod menyire.-és ismét adott egy csókot.
-Na de gyere,menjünk enni.-húztam az asztal felé.

#

-Nagyon finom volt az étel nem is tudtam,hogy ilyen jól tudsz főzni.-dicsért meg és adott egy csókot.
-Ja és a kicsi lányunknak is ízlik,mert nagyon mocorog.-simított végig a pocakján.
Én is rátettem a kezem és ismét mocorgott.
Elöntött egy boldogság érzet,az akit a világon a legjobban szeretek meg ajándékoz egy gyönyörű kislánnyal.
De aztán eszembe jutott,hogy a nehezén még nem vagyok túl,eljött az idő,hogy megkérjem a kezét.

-Kristen még valamit kell mondanom.-mondtam és letérdeltem előtte.

-Kristen Jame Stewart megtisztelnél avval,hogy hozzám jössz feleségül?

Sziasztok

Na csajok el kezdtem írni a következő rész igen tudom,2 hónapig nem adtam élet jelet magamról!

Bocsánat minden kitől íme egy kis részlet!:)

-Jaj,édesem jól vagy?-kérdeztem aggodalmasan.

-Igen,szuperül vagyok csak egy kicsit éhesek vagyunk.-mondta mosolyogva és megsimogatta a pocakját.Én meg nyomtam egy puszit a szájára?

-Csak ennyit kapok?-kérdezte durcásan.

-Jaj,kicsim,-mondtam mosolyogva.-Mondtam már menyire szeretlek?

-Hát....-kezdte de nem bírta befejezni mert egy forró csókot adtam a szájára.

Puszi nektek:Gini! 

12. fejezet

Na csajok itt van a 12.fejezet!

Remélem tetszeni fog!:)

Ja és bocsánat,hogy  ismét sokat kellet várni!!:):D

 

/Rob szemszöge/ 

-Kristen!Kristen! – ordítottam és oda rohantam hozzá.

-Édesem, kicsim könyörgök, nyisd ki a szemed. – könyörögtem közben ébrezgettem, de semmi. Istenem csak ne legyen semmi bajuk.

-Jakson! – sziszegtem

-Ha valami bajuk lesz, esküszöm, azt nagyon megbánod! – ordítottam vele. Ő nem szolt, semmit, igazából nem ő tehet róla, de most nagyon ideges voltam.

-Rob! A mentők mindjárt itt lesznek. –mondta Ashely.

-Köszönöm! – mondtam és még mindig Kristent öleltem

Eközben már meg is érkeztek a mentők.

Kellanék kérdezték, hogy jő jennek-e, de én mondtam, hogy maradjanak, csak ha bármi lesz, én azonnal hívom őket. 

Egész úton a kezét szorongattam.

-Kicsim, jobban kellet volna vigyáznom rád ez az én hibám! – mondtam és egy könnycsepp gördült le az arcomról, de eközben megérkeztünk a kórházba.

Bevitték megvizsgálni, de engem nem engedtek be, és innentől már nem bírtam tovább elkezdtem sírni.

Ha valami bajuk lesz, azt nem bocsájtom meg magamnak.

Még vizsgálták Krist addig felhívtam a szüleit. Elmondtam nekik mindent és ők már jöttek is.

Aztán édesanyámat is felhívtam és neki is elmondtam mi történ. Ő is ide akart jönni, de én lebeszéltem róla. Úgy is felhívom, hogy ha lesz valami fejlemény.

Épp most jött az orvos.

-Dr.Úr! Hogy van? – kérdeztem, de már mindjárt neki támadtam, hogy mondja már.

-Ön a hozzátartozója?

-Igen, igen a barátja vagyok. – mondhattam volna azt is, hogy a menyasszonyom és én a vőlegénye vagyok, de még nem adtam oda neki a gyűrűt.

-Akkor jó! Semmi baja a kedvesének és a lányának! –mondta nyugtatóan. Lányom, lányom lesz istenem-lányom lesz!

-Lányom! Tényleg kislányom lesz? – kérdeztem.

-Igen! De most nem haragudjon mennem, kell.

-Köszönöm! De Dr.Úr bemehetek hozzá? – szóltam utána, mondjuk akkor is bemegyek hozzá, ha nem engedi, akkor is látni akarom.

-Hát.. most pihen, de be. – mondta kedvesen.

-Köszönöm. – és már rohantam is.

Benyitottam ő békésen szunyókált oda ültem mellé. Pont a hasán volt a keze és én is oda tetem elkezdett mocorogni.

-Rob!- mondta és kinyitotta a szemét

-Itt vagyok, szerelmem itt vagyok. – mondtam és közben megsimogattam az arcát.

-Ugye minden rendbe van a kicsivel? – kérdezte aggodalmasan.

-Igen minden rendben van a kis hercegnővel. – és megsimogattam a pocakját.

-Hercegnő? – kérdezte értetlenül.

-Igen kicsim lányunk lesz. – mondtam és megpusziltam.

-Kis lány? – mondta és felcsillant a szeme és egy nagy mosoly terült szét az arcán, és ő is a hasára tette a kezét és elkezdte simogatni.

/Kristen szemszöge/

Kislányom lesz, jaj, édes istenem, de boldog vagyok!

Pár perc múlva kicsapódott az ajtó!

-Jaj, édes kislányom! – jött be anya és apa.

-Szia anya, apa! – mondtam, de majd nem megfojtottak annyira öleltek.

- Jaj édes kincsem minden rendben van? – kérdezte anyám.

-Persze és a kis Tündér Hercegnő is jól van. – simítottam végig a pocakomon.

 -Tündér Hercegnő? – döbbentek le egyszerre.

-Szóval akkor lányunokám lesz? – ámuldozott apu.

-Igen. – mondtam boldogan.

Még itt maradtak egy kicsit, de aztán mentek, hogy hagy pihenjek.

-Kicsim menj haza aludni! – mondtam életem szerelmének.

-Nem kicsim én veled akarok lenni minden percben. – jelenete ki és adott egy csókot.

-De….- kezdtem volna bele, de megállított.

-Semmi de! Én itt maradok és kész!

-Jó,jó de akkor itt alszol mellettem. – jelentettem ki határozottam és közben hozzá bújtam

-Ezt talán tudod teljesíteni. – súgta a fülembe és szenvedélyesen megcsókolt.

*

Reggel arra ébredtem, hogy Rob csókolgat.

-Szia édes! – mondtam és egy csókot leheltem a szájára.

-Szia!Hogy aludtál?

-Jól. – mondtam mosolyogva.

-Nem vagy éhes? – kérdezte milyen kis figyelmes.

-Most, hogy mondod megéheztem. – mosolyogtam.

-Rendben akkor hozok, valamit kérsz valamit?

-Jó lesz egy majonézes uborkás szendvics.

-Rendben mindjárt jövök. – adott egy csókot aztán lehajolt a pocakomhoz

-Addig is Tündérem vigyázz a mamira jó? – és ad ott a hasamra egy csókot, jaj de édes.

-Siess vissza. – szóltam utána

-Hozzád mindig. – és kiment az ajtón.

Pár perc telet el és egy nagy rúgást éreztem a hasamba. Olyan boldogság érzés fogott el.

Rob éppen most lépettbe.

-Rob! – mondtam boldogan.

-Igen, kicsim ugye nincs valami baj? – jaj, ő mindig csak a rosszra tud gondolni.

-Add a kezed. – mondtam és megragadtam a kezét és a hasamra tettem.

Nem telt bele egy percbe és is-mént rúgott.

Robnak egy hatalmas mosoly jelent meg az arcán.

-Kristen! El semmi hiszed, hogy én milyen boldog vagyok. – mondta és csókot lehelt az ajkaimra.

-De elhiszem kicsim. – mondtam és megsimogattam az arcát.

Egész állónap egymást öletünk és simogattuk a pocakomat és vártuk, hogy mikor rúg a kis csillag.

Kreatív Díj :):D

Először is köszönöm picilánynak,hogy rám rám gondoltál!:):D
Ez számomra nagyon megtisztelő!Nagyon szépen köszönöm!

http://www.alicefanfiction.blogspot.com/

1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte!
2. A logót ki kell tennem a blogomba!
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam!
4. Írni kell magamról 7 dolgot!
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak!
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.
8. Nem küldhetem olyannak, akinek a blogja volt már tüntetve!

Na hát akkor összeszedek magamról 7 dolgot.

1.Imádok táncolni ez az éltem!/latin és stander/!

2.Ez mellet még kempozok/karate/!

3.Szeretek olvasni jó kis könyveket!

4.Szeretnék majd ki jutni külföldre!

5.Nagyon szeretem a gyerekeket!

6.Szeretek jó társaságba lenni és sokat nevetni!

7.Imádom a szeretteimet!

Íme a 7 blog!

http://bells-robsten.blogspot.com/

http://myrobstenstory.blogspot.com/

http://twilightfanfictionbyenci.blogspot.com/

http://lehetszmegboldog.blogspot.com/

http://bd-alice23.blogspot.com/

http://zsuzsiiblogja.blogspot.com/

http://starlight-ildella.blogspot.com/

11.fejezet

/Rob szemszöge/

-Én bocsánatot szeretnék kérni. – ja azt hiszi ennyivel elvan intézve.

-Azt hiszed, hogy most felhívsz és el van intézve? – kérdeztem egy kicsit gúnyosan.

-Tudom, de tényleg nagyon sajnálom. – mondta szomorúan.

-Tudod először gondolkozz,hogy mit mondasz. – feleltem.

-Tudom, de legyetek szívesek visszajönni! – könyörgött.

-David majd meglátjuk, de most nem érek rá veled beszélgetni. - mondtam és le is raktam

Hogy lehet már valaki ilyen barom állat fel hív és közli, hogy bocsássunk meg neki. Biztos fél, hogy nem kap majd jó kis zsebre valót.

Egyből lenyugodtam amikor ránéztem a mellettem nyugvó személyre. Nem érdekel semmi csak is ők, Kristen és a pici.

-Rob,Rob! – mondta a nevem és elkezdett mocorogni.

-Itt vagy kicsim itt vagyok. – mondtam és adtam neki egy puszit a feje búbjára.

- Éhes vagy. – közölte, egyre kínvánosabb

-Rendeb mit kérsz. – kérdeztem közben simogattam a hátát.

-Hú most édességre vágyok mondjuk csokoládé. – mondta és megnyalta a száját nem bírtam ki nem mosolyogni annyira édes volt.

-Oké, máris jövök. – mondtam és már álltam volna föl, de ő visszahozott.

-Várj inkább mégsem kérek, végén még elhízok. – na, ezen már tényleg nevettem

-De, hogy hízol, és ha kicsit meg is hízol én, akkor is szeretni foglak. – mondtam és megpusziltam a homlokát.

-Tényleg? – kérdezte.

-Hát persze kis butám. – és szorosan megöleltem.

-Szeretlek. – lehelte a nyakamba

-Én is édesem, én is! – mondtam és még jobban öleltem.

*

Más nap meg beszéltük, hogy megbocsájtunk Davidnak. De vannak feltételeink, hogy csak is kizárólag a filmbe szólhat bele semmi másba, még a szerződésbe sem.

 Délután el is mentünk hozzá.

Nagyon örülte nekünk megbeszéltük a dolgokat és elmondtuk a feltételeinket.

Szerdától már kezdjük a filmforgatást.

*

Már a film közepét forgatjuk! Kristenek már gömbölyödik a pocakja.

Lassan haladtunk a filmmel, mert ne hogy az én drágáimmal történjen valami.

Én meg eldöntöttem, hogy megkérem Kristen kezét és már a gyűrűt is megvettem.

-Kicsim! – szólalt meg a kocsiban ülve haza fele Kris.

-Igen, édesem? – kérdeztem

-Te fiút vagy lányt akarsz? – kérdezte közben a pociját simogatta.

-Nekem mindegy az a lényeg, hogy a miénk lesz.  – mondtam és megpusziltam az arcát. Közben haza értünk.

*

Esténként már úgy aludtam, hogy a fejem mindig a Kris pocakján volt, és közben simogattam és csókolgattam.

Krisen néha meg is jegyezte, hogy ő már kezd féltékeny lenni a gyermekünkre. De persze ezt nem gondolta komolyan.

*

Ma mentünk bulizni, mert ma van Ashelynek a szülinapja. Már csak Kristen vártam, hogy el tudjunk végre indulni.

- Kicsim! Kész vagy már? – kérdeztem már vagy 30 perce készülődik.

-Megyek már. – mondta és már itt is volt.

-Na itt vagyok. – mondta, egy kicsit passzos felső volt rajta és már látni lehetett egy kicsit a pocakját én erre elmosolyodtam.

-Min mosolyogsz? Talán hülyén festek vagy mi. – aggodalmaskodott.

-Nem, édesem csodásan nézel ki! Csak már látszik a kis pocakod. – mondtam és rátettem a kezét a pocakjára. Ő rám mosolygott és ő is ráhelyezte az egyik kezét, a másaikkal pedig megsimogatta az arcom és aztán közelebb húzott magához és megcsókolt.

-Olyan szexi vagy ebben a Felsőben meg ebben a gatyában. – suttogta a fülembe. Tudtam mit akart, de most nem lehet amúgy is állapotos.

-Kicsim most nem lehet. – mondtam határozottan.

-De miért nem? – kérdezte incselkedve közben betette a kezét a felsőm alá.

-Egy megyünk Ashely bulijába, kettő te pedig állapotos vagy. – mondtam és kivettem a kezét a felsőm alól.

 -De.. – kezdett volna bele mondatába, de én közbe vágtam.

-Nincs semmi fél-e DE vedd fel a kabátod és indulunk. – jelentettem ki. Egy kicsit durcás lett, de bele egyezett és felvette a kabátját és elindultunk Ashelyékhez.

*

Az autóban közben még egy kicsit durcáskodott, de nem tartott sokáig.

Eközben megékeztünk Ashelyhoz. Tele volt a ház mindenkinek köszöntünk aztán mi is elvegyültünk a tömegben.

Kristen Nikkiékel beszélgetett és pedig Kellanal .

-Na haver mikor akarod megkérni? – kíváncsiskodott.

-Úgy terveztem, hogy majd egy meghitt pillanatban mondjuk, elviszem valamilyen csodás helyre.

-Hát haver sok szerencsét hozzá, tudom, hogy igent fog mondani. – közben vállon veregetett.

Eközben szerelmem felém tartott de Jakson megbotlott és ellökte kedvesemet, aki ájultan zuhant a földre.

Remélem, tetszik igaz, hogy sokat kellett várni rá és még hosszú se lett.

De remélem, azért tetszik!:)

10 fejezet

Na sziasztok csajok meghoztam az 10 fejezetet nem tudom,hogy tetszeni fog-e!Remélem igen!!:)

Nem lett esem olyan hosszú!:(

/Krsiten szemszöge/

Mindenki némám bambult ki a fejéből, de aztán elkezdtek éljenezni és a nyakunkba ugrottak és gratuláltak, csak egy valaki nem David. Tudtuk, hogy ez nem fog könnye menni.

-David te mit szólsz? – Kérdezte szerelmem

-Sajnálom gyerekek, de ennek nem tudok örülni. – mondta keményen, na, igen ettől féltem.

-A film miatt? – kérdezte Rob.

-Igen, most vagy veletek csinálom meg vagy másokkal. – mondta.

-És miért ne lehetne megcsinálni velünk a filmet? – értetlenkedtem.

-Kristen, terhes vagy és a szerződést is megszegtétek.

-De én ezt akkor sem értem? – értetlenkedtem még mindig, de kezdtem nagyon ideges lenni.

-Kristen ezen mit nem értesz, megmondom az őszintét vagy elvettetitek, a gyereket vagy el köszöntök a munkától. – mondta durván, én azt hittem majd elájulok és láttam, hogy Rob is nagyon ideges lett.

-Hogy mondhatsz ilyet te mocskos? – ordibált Rob.

És már neki akart esni Davidnek de Kallen és Jakson le fogta.

-Kicsim nyugi! Menjünk haza. –mondtam közbe simogattam a mellkasát.

-Nem! Addig nem még ennek a mocskosnak bennem verem a képét. – mondta idegesen.

-Ne, kicsim gondolja a picinkre! – mondtam és közbe ellágyult az arca.

-Jó rendben van. – mondta és a fiúk közben elengedték.

-De David akkor mi inkább elbúcsúzunk a filmtől. –mondta és elkezdett húzni a kijárat felé. A többiek csak néztek. Egyet értettem Robal , hogy mondhat ilyet David.

Beültünk az autóba 10 perc alatt otthon is voltunk.

-Kicsim, nyugi engem is a szíven ütött, hogy mondhat ilyet, azaz aljas.

-De létszíves nyugodj meg! Mert ha nem akkor… én-nem bírtam befejezni a mondatott, mert nagyon megszédültem.

-Jaj kicsim jól vagy?  - kapott utánam Rob.

-Persze csak egy kicsit megszédültem. – mondtam nyugtatásképpen.

-Feküdj le egy kicsit én addig hozok valami innivalót és ételt. Mit kérsz? – olyan édes, amikor ilyen figyelmes.

-Ő jól esne egy tea, meg egy kis milánói. - mondtam

-Rendben van már is hozom. - mondta és adott egy csókot.

-Ja és várj, desszertnek pedig kérek egy bizonyos Mr Pattinsot. – mondtam kacéran.

-Rendben áll szolgálatára, de el löszsör is hoz magának egy teát és milánóit aztán pedig csak is öné lehet. – mondta avval az édes mosolyával és közben magához húzott és megcsókolt. Örülök, hogy legalább már nem ideges.

*

1 óra múlva megkaptam „Mr. Robert Pattinson ő nagyságát”. Persze most sokkal óvatosabbak voltunk, mert ez a kicsi lény itt volt a pocakomban.

*

Reggel arra eszméltem fel, hogy finom étel illat járja be a házat. Na meg arra, hogy Rob nincs mellettem. Kimásztam az ágyból és kimentem hozzá.

-Szia édes- köszöntem neki és átöleltem.

-Szia szerelmem, hogy aludtál? – kérdezte engem ölelve.

-Jól! – mondta és még mindig öleltem és a mellkasára hajtottam a fejem és jól hozzá bújtam.

-Csináltam neked reggelit. – mondta elégedetten.

-Köszönöm. –hálám jeléjül adtam neki egy csókot.

*

Reggeli után elmentünk bevásárolni, mert már üres a hűtő, mivel én kifogyasztottam. És megbeszéltük Robbal, hogy nem érdekel az, hogy nem mondhatjuk el, hogy együtt vagyunk. Ezért kézen fogva mentünk el a boltba.

Volt egy két fotós, de nem olyan őrjítően sok csodálkoztunk is Robbal.

*

Haza érve megnéztem a telefonomat, amit persze sikeresen itthon hagytam és 10 nem fogadott hívás volt Ashely volt az. Visszahívtam.

-Szia Ashely kerestél? - mondta

-Igen, hallod az egész stáb felmondott Davidnek, mert, hogy veletek így bántak és amúgy is nélkületek nem is lenne jó a film. – ahogy mondta, olyan boldogság érzés járt át.

Még vagy fél órát beszélgettünk aztán mentem megnézni Robot.

Olyan édes volt ott ült a Tv előtt és bealudt valamilyen filmen.

Oda bújtam hozzá betakartam magunkat és én is álmodtam vele együtt.

/Rob Szemszöge/

Éreztem, ahogy Kris idebújik mellém is betakarja magunkat.

Olyan jó, hogy itt van velem és a kis csöppségről ne is beszéljünk, de még mindig berágok, ha arra gondolok, amit David mondott.

Kicsit még morogtam aztán mély álomba csöppentem.

*

A telefonom riasztott föl. Kristen még mindig szunyókált.

-Haló – szóltam bele a telefonba álmos hangon

-Szia Rob, David vagyok. – mondta és engem elöntött a düh

-Mit akarsz? -  kérdeztem bunkón.

9.fejezet

Ne haragudjatok de ez nem lett most olyan hosszú mint az előző nem jött az ihlet.:):D

De ne aggódjatok!:):D

Puszilak titeket.

/Rob szemszöge/

Már percek óta bambulok ki a fejemből Kristen kisbabát vár, apa leszek teljesen sokkot kaptam, de egy olyan boldogság érzés elfogott.

-Rob mondj, már valamit könyörgök! – mondta és el kezdett sírni.

-Tudtam, hogy nem fogsz örülni. – mondta és zokogott. Nem szeretem, így látni soha nem is szerettem, ha sír.

-Nem Kris én nagyon boldog vagyok. – megfogtam, felemeltem és megpörgettem.

-Tényleg őrülsz? – kérdezte szipogva.

-Persze kincsem én vagyok a legboldogabb. –mondtam és megcsókoltam. Aztán lehajoltam a hasához.

-Szia kicsikém itt van apuci. – mondtam és egy csókokat lehetem szerelmem pocakjára ő pedig közben simogatta hajamat.

*

Egész este csak a kicsiről beszélgettünk.

*

/Kristen szemszöge/

Annyira boldog voltam, hogy Rob is akarja ezt a kicsit és őröl neki.

Reggel ara ébredtem, hogy Rob a hasamat csókolgatja és simogatja.

-Szia édes! – köszöntem neki boldogan.

-Szia – mondta közben oda kúszott hozzám és csókot lehet számra.

-Látom már most elkezdted kényeztetni a kicsinket!  - mondtam vigyorogva.

-Hát igen! Kris én vagyok a legboldogabb a világon, azért mert vagy nekem, és mert lesz egy kis bébink. – mind végig még mondta a pocakomat simogatta és látszott rajta a boldogság. Erre egy kicsit elérzékenyültem és elkezdtem pityeregni.

-Nagyon szeretlek, Rob! – mondtam pityeregve és hozzá bújtam.

-Jaj, kicsim ne sírj. – nyugtatgatott és közben még jobban ölelt. Egyre többször érzékenyülök el. Ebből is látszik, hogy állapotos vagyok.

-De kicsim mi lesz a forgatással és mi lesz avval, hogy nem mondhatja el senkinek, hogy egy pár vagyunk, úgy is észre fogják, venne a gömbölyödő pocakomat.

-Meg beszéljük majd David Sladerel, és nem akarom titkolni a kapcsolatunkat, azt, szeretném, ha mindenki tudja, hogy az enyém vagy és gyermeket várunk.– olyan jó volt, amiket mondott. Adtam neki egy puszit az arcára és még szorosabban öleltem.

-Csinálok reggelit jó? – kérdezte.

-Jó. – egyeztem bele, mert már farkas éhes voltam.

*

-Kicsim szerintem el kellene mondanunk ezt a kis picit a többieknek. – tettem a kezem a hasamra.

-Igen, igazad, de szerintem először a családnak kell elmondani.

-Igen, tudod, mit holnap elmegyünk hozzánk és utána elmegyünk a te szüleidhez. Mit szólsz?- kérdeztem.

-Nagyszerü! - mondta és ő is rátette a hasamon lévő kezemre a kezét.

-Kicsim éhes vagyok! – jelentettem ki ő csak mosolygót és megpuszilt.

-Mit kívánsz? – kérdezte figyelmesen.

-Hát most valami édeset ennék, mondjuk somlóit vagy tortát. – mondtam és közben megnyaltam a számat. Ő csak nevetett.

-Még csak az elején vagy a terhességnek és már ilyen kívánós vagy mi lesz veled később. – mondta mosolyogva és utána megcsókolt.

-Na gyere menjünk egy cukrászdába. – megfogta a kezem és húzni kezdett.

Kint a kocsiban Rob vezetett és közben a másik keze a hasamon pihent az én kezem meg rajtam.

Oda értünk rendeltünk és beültünk a leghátasobb asztalhoz ahol nagyon senki sem vett észre így foghattuk egy más kezét.

*

Másnap elmentünk hozzánk és Rob szüleihez nagyon jól fogadták a hírt? Nagyon örültek, hogy nagy szülök, lesznek. Annyit ölelgettek engem, hogy Rob már félt, hogy valami bajom lesz. Nem is ő lenne, ha nem féltene folyton.

Már csak a kollégák maradtak össze is hívtuk őket.

-Sziasztok ! –köszöntünk Robal.

-Sziasztok miért hívtatok ide minket? – kérdezte David.

-Beszeretnénk valamit jelenteni. – mondta Rob én már annyira izgultam, hogy mit fognak szólni.

-Igen és mit? – kíváncsiskodott Ashely.

-őő…hát…mi…kisbabát várunk. - jelentettem be.